"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. október 16., vasárnap

A heti három edzésről

Majd az idő eldönti, hogy jó ötlet volt-e vagy sem a heti három edzés, ha azt nézem, hogy másfél hónap alatt olyan állóképességre tettem szert, ami közelíti a huszonéves erőnlétemet és általában fantasztikusan érzem magam fizikailag, akkor egyértelmű a dolog, de ha hozzáveszem, hogy így most egyetlen hétköznap estét sem töltök itthon, mivel hetente kétszer ügyeletes vagyok a gyárban, a maradék három este meg ugye a sporté harcművészeté, akkor a mérleg visszafelé billen, viszont ha figyelembe vesszük, hogy ez többszintű csapatépítés, hiszen közös program a Családfővel, miközben a nagyobb gyerekek vigyáznak a Dedre, na ez megint csak a pozitív tartomány felé löki a mutatót, ellenben amikor hajnalban vagy éjjel vagy hétvégén kétségbeesetten próbálom magam utolérni a házimunkában, akkor a lelkesedésem mindig csökken valamelyest... Nem ritka, hogy a napom úgy fest: hajnali háromnegyed hatkor ébreszt a felkapcsolódó akváriumvilágítás ami a csukott szemhéjakon át is égeti a retinámat, kikászálódom az ágyból, összeszedem magam, kimegyek lovagolni, aztán vissza, zuhanyzás, öltözés, berobogok a munkahelyemre, ott szimulálok valamilyen hasznos tevékenységet, majd száguldok haza, útközben beugrok az oviba a Dedért, aztán a boltba, itthon pakolok, mosogatok, berakom a szennyest a mosógépbe, gyereket etetek, fürdetek, és már indulni is kell az edzésre, ha hazajöttünk rendet csinálok, kiteregetek, eszem valamit, bár amióta ennyit mozgok, alig vagyok éhes... Amikor reggel oviba kell vinnem a Dedet, akkor nem tudok lovazni menni, viszont esetleg gyorsan kiporszívózok. Hétvégén hajnaltól délutánig a lovardában vagyok, illetve vagyunk, mert hál Istennek, ez is közös program, a maradék időben shoppingolok, főzök, vagy mondjuk beköltöztetem a növényeket a teraszról. Na és most is legalább tizenöt ing vár vasalásra, lassan leszakad a fregoli, de asszem inkább megyek aludni.
Hát ezért nem járok errefelé túl gyakran.

9 megjegyzés:

  1. Pedig még be lehet ám szorítani azt az időt az írásra! Bizony! (höhö.... pont én beszélek! :D ) Jó mozgalmasak a napjaid, egyelőre úgy látom, hogy több benne az örömteli mint a nem, úgyhogy netörőggyétesemmivel otthon, úgyis megvár :p

    VálaszTörlés
  2. Mintha húsz éves lennél, tök jóóóó!

    VálaszTörlés
  3. Lovazz és harcművészezz! Ne törődj semmi mással. :)

    VálaszTörlés
  4. Hogy a lényeget ragadjam meg....ezért nincs nálunk akvárium.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha rajtam múlna nálunk sem lenne :D

      Törlés
  5. Takarítónő!

    motyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, felmerült bennem, de pofátlanságnak érezném, tekintve h már alig főzök... mi maradna akkor a háziasszonyi szerepből? :D

      Törlés
  6. Nyugodtan akaszd a fogasra a háziasszonyi ... és most egy kicsit azt csináld, ami jó neked és a férjednek, ... és együtt!!!! Nem hiszem, hogy sok időtök volt egymásra, eddig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak aztán nehogy túl sok legyen :D a múltkor már összekaptunk egy ütéstechnikai kérdésben :)

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.