"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. november 30., szerda

Kerítés

Megérkezett a fa a kerítésoszlopoknak. Igen, erre a természetes reakció a bazmegezkurvasok.


2016. november 26., szombat

Akár macaron is lehetne

Az egyik legszebb szülinapi ajándékomat, amit a Nagylány készített, előző este Kajla megkóstolta.
Később elmondták neki, hogy ez nem süti, hanem FÜRDŐSÓ.
Amúgy levendula illata van...
(Megjegyzem, evett már tévedésből olyan pici szappant is, amit a plázában tálcán osztogatnak.)

2016. november 24., csütörtök

Nem panaszképpen mondom, sőt

Az idei szülinapom legemlékezetesebb eseménye, hogy a Családfő nagyon durva bulival ünnepelt, habár NÉLKÜLEM.
Ugyanis - természetesen teljesen más okból - céges vacsin volt tegnap, ahonnan csak valamikor hajnalban tért haza. Én viszont szülinaposként ma tizenkét órát töltöttem a munkahelyemen, ahol egy kiflit vacsoráztam.
A párhuzam szerintem rendkívül mókás, amit csak fokoz, hogy nem én vagyok most halál másnapos.

2016. november 18., péntek

Miért kezdjünk idős korban jitsuzni?

0. Miután rendszeresen szarrá izzadjuk magunkat, egy kis hőhullám meg sem kottyan.
1. Röhejesek vagyunk az edzésen. De ezen felül kell emelkedni. Ha sikerül, máris keményebbek lettünk.
2. Össze-vissza fogjuk törni magunkat és negyven fölött már nagyon-nagyon lassan regenerálódunk, folyton mindenünk fáj majd. De ezen felül kell emelkedni. Ha sikerül, még keményebbek leszünk.
3. Kiderül, hogy se erőnk, se hajlékonyságunk. De ezen felül kell emelkedni, és mindig egy kicsivel jobban bírjuk. Kőkeménység.

(Megjegyzés: Azért az különösen groteszk, amikor egy ötgyermekes családanya egy tíz év körüli kisfiúval küzd a tatamin, végül leszorítja és fojtogatja. Mondom, kőkeménység.)


2016. november 12., szombat

Hát ez szar ötlet volt

Kedves Negyven Fölötti Anyatársaim!

Okulásotokra megosztom veletek a tegnap estém TAPASZTALATAIT.
1. Nem szeretem az underground hiphopot.
2. Nehezen vegyülök egy underground hiphop koncert közönségével.
3. Sötétben nem ismerem fel a fiaimat egy underground hiphop koncert tömegében.

Összegezve: Ha esetleg valamikor felmerül bennetek, hogy egy szórakozóhelyen nézzetek a körmére a gyermekeiteknek, tartsátok szem előtt, hogy a magánnyomozó az egy szakma, valamint, hogy ugyan sosem késő hülyét csinálni magatokból, de akkor legalább legyen értelme.

2016. november 10., csütörtök

Miért is erőltetem a kommunikációt?

Tegnap pont arról olvastam, hogy teljesen normális, ha kamasz gyermekeink - legalább is látszólag - utálnak bennünket. Este megállapítottam, hogy ezen a téren minden rendben van.

Kajla (a Terminátor második részének nézése közben): Én biztos nem csodálkoznék, ha látnék egy ilyen robotot.
Én: Honnan tudod, hogy nem kiborg vagyok? Megöltem az igazi anyádat és most veletek élek.
Kajla: Ehh.
Én: Felvághatnám a karomat és megmutatnám a hús alatt a fémet...
Kajla: Na, csináld!
Én: Nem.
Kajla: Egyébként is, miért jöttél volna?
Én: Hogy pokollá tegyem az életed.
Kajla: Sikerült.

2016. november 7., hétfő

Az elmúlt napok közelebbről meg nem nevezendő eseményeinek tanulsága

A GYEREKNEVELÉST LEGINKÁBB JELLEMZŐ JELENET, avagy ÉLETEM ÖT PERCBEN
...
- Tehát nehéz rábírni egy hollót, hogy a víz alatt repüljön?
- Nos azt hiszem, hogy az a szó, hogy nehéz, nagyon találó ebben az esetben. Úgy is mondhatnám, teljesen lehetetlen.
...
- Mondja Sir Arthur, repült-e Önnek valaha is egyetlen holló a víz alatt?
- Nem, ez sosem sikerült. Negyven év alatt egyszer sem.
- Úgy tűnik egy merő kudarc az élete.
- Igen. Az egész életem egy nyomorúságos kudarc. De most már késő, hogy másba kezdjek...

Itt látható a zseniális jelenet a Holló Színház előadásában.