"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. november 10., csütörtök

Miért is erőltetem a kommunikációt?

Tegnap pont arról olvastam, hogy teljesen normális, ha kamasz gyermekeink - legalább is látszólag - utálnak bennünket. Este megállapítottam, hogy ezen a téren minden rendben van.

Kajla (a Terminátor második részének nézése közben): Én biztos nem csodálkoznék, ha látnék egy ilyen robotot.
Én: Honnan tudod, hogy nem kiborg vagyok? Megöltem az igazi anyádat és most veletek élek.
Kajla: Ehh.
Én: Felvághatnám a karomat és megmutatnám a hús alatt a fémet...
Kajla: Na, csináld!
Én: Nem.
Kajla: Egyébként is, miért jöttél volna?
Én: Hogy pokollá tegyem az életed.
Kajla: Sikerült.

9 megjegyzés:

  1. :D Hát milyen cuki már! azaz volt egykor, nyilván:)

    VálaszTörlés
  2. Látom egyhúron pendültök, kamaszfiúnak kamaszanyja....)))DDD
    Marianna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak sajnos az a húr a nyakam körül van.

      Törlés
  3. na igen, "HALO az egész világ s benne minden játékos csupán kiborg"
    Tudod, okosok szerint a kamaszkor azért van, hogy a cuki kölköket elengedjék a szerelmetes jóságos szülők, mert kis genya földönkívüliek

    VálaszTörlés
  4. Pimasz kis humora van :):):)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pimasznak pimasz, de nem biztos h humornak szánta.

      Törlés
  5. :D miert felejtettem en el olvasni a blogodat??? :D

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.