"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2016. december 26., hétfő

Karácsony

Mondják, ez a legveszélyesebb időszak az évben, mert mindenki csodára vár, családi boldogságra, békére, szeretetre, arra, hogy átmelegítse a lelkét az ünnep, aztán megesik, hogy semmi sem úgy történik, ahogy terveztük, elmarad amire számítottunk, és ez valami örömtelen, sötét szakadékba taszítja az embert, amiből nehéz kikecmeregni.
Úgy gondoltam, kevéssel is beérném: egyetlen napig legyenek kedvesek egymáshoz azok, akiket szeretek. Tudom, önáltatás az egész, de kell néha egy kis illúzió, hogy tovább tudjuk küzdeni a hétköznapokat, és erősek lehessünk akkor is, amikor mardos a kétségbeesés. Olyan ez, mint a párnácska, amit meg kell dörzsölni és órákig melegíti a kezünket a kesztyűben.
Jó lett volna legalább egy napig hinni, hogy van családom, hogy EGY családom van, ellentétekkel és konfliktusokkal, fájdalmakkal, bosszúságokkal, sértettségekkel teli, de mégiscsak egy család, amit eltéphetetlen szálakkal összeköt vér és szeretet. Annyi évig reméltem, hogy a házat, ami rám omlott, vagy amit leromboltam, mert nem láttam más kiutat, majd újra tudom építeni. Girbegurba falakkal, de lesz rajta tető. Nagyon igyekeztem, majd beledöglöttem. De most karácsonykor láttam, hogy ülünk az ünnepi asztalnál, és esik ránk az a kurva ónos eső.

17 megjegyzés:

  1. <3 Ahogy ezt olvasom, hallom, ahogy a szomszedban visit egy kislany, de ugy, mintha nyuznak, az anyja meg pszichopatakent uvölt vele, duböges a lepcsön, zokogas...Es nekem összeszorul a gyomrom, mert eszembe jut ilyenkor ez-az. Gyerekkoromban nem voltam annyira jol, cask arra vagytam, hogy felnöjek, de közben annyi minden felejthetetlenul gyönyöru is törtent, hogy mar tenyeg szinte csak a szepre emlekezem. Meg arra, hogy az anyukam mennyire sokat tett ertunk. A karacsony egy marketingfogas, van sok mas, ami összeköt, nem kell hogy pont aznap, pont ugy, ahogy azt megmondjak. Kuckozas, kisfaszom. Szivecske.

    VálaszTörlés
  2. Ilyenkor túlzott igyekezettel próbálja mindenki elérni,hogy legalább látszatra megfeleljenek a reklámokban is idealizált szerető,happy családnak.Ha nem sikerül,akkor nem elég a hulla fáradság,de még a bűntudattal is meg kell küzdeni. Aztán 27.től felsóhajtanak,hogy bátran újra lehet útálkozni. Ami nem megy,el kell engedni,hogy idővel maguktól jöjjenek rà és tékozló fiúként visszatérjenek. Ne szomorkodj,csak várj türelemmel.Erőlködés helyett legyél kicsit önzőbb.

    VálaszTörlés
  3. "....A karácsony egy marketingfogás..." Szerintem is. Ne várd a csodát, mert többnyire nem akkor történik. Díszítsd fel a fádat (mint én ) dec.elsején, szedd le, amikor meguntad(mint én). És azon a napon, amikor véletlenül minden klasszul összejött, amikor kék az ég és zöld a fű és nagyszerű az élet - na, akkor van karácsony. Akkor gyújts titokban hálásan gyertyát (a szívedben).

    VálaszTörlés
  4. Hosszú-hosszú éveken keresztül saját magam tettem pokollá minden ünnepünket a saját fejemben elképzelt ünneplési formához való görcsös ragaszkodással. Hogy minden úgy álljon és ott, ahogyan én azt megálmodtam/eldöntöttem. Ebből soha semmi nem valósult meg (szerintem) tökéletesen és ott álltam a fizikai és lelki totális kifáradás kellős közepén, s amikor már csak bőgtem, az már jó volt. Már előre féltem az ünnepektől.
    Ha jól emlékszem, három éve döntöttem és kértem segítséget a ház többi lakójától.
    Sikerült. Az előkészületekből (nagytakarítás) csak annyit csinálok meg, amibe még nem roppanok bele.
    Nálunk a karácsony sosem szólt az ajándékozásról (vallásos meggyőződésből), így a minőségi idő volt mindig is, amit egymásnak ajándékoztunk, illetve nem 24-re volt időzítve, míg a gyerekek kicsik voltak.
    Csak egyfajta (más) kaja készül, gyomorkapacitás miatt nem fogy sok ennivaló, kidobni nem akarunk semmit. Csak símán együtt eszünk, utána egy közös kávé és kész.
    Rajtam/rajtunk ez segített.
    Minden jót a Szilveszterre...

    VálaszTörlés
  5. Nagytakarítás függönymosással és parkettavikszeléssel, elvágólagos rend az egész házban, bejgli, hal és pulykahegyek, borleves, aranyozott szélű tányérok és ezüst evőeszközök, fenyő- és fahéjillat stb. - nem, nem dolgozom halálra magam karácsony előtt, sőt, egyáltalán nem főzök és csak a szokásos házimunkát végzem, mivel a nagyszülőkhöz utazunk az ünnepre, még a karácsonyfa-állítás is stresszmentes, mert a férjem talppal együtt veszi a fát. Ez tökéletes megoldásnak tűnt évek óta, csakhogy idén eljutottunk oda, hogy már ezt az egy-másfél napot sem képesek együtt tölteni a Családfő és a fiaim. A közös nyaralásról már lemondtam, ez az egyetlen alkalom, amikor mindannyian együtt vagyunk. Nettó egy nap. Erről ennyit.
    A másik, hogy a plázák számára lehet a karácsony marketingfogás, de attól még ez egy létező ünnep, ami a keresztények és talán mások számára is a szeretetről szól, a békéről, a reményről, az örömről, a fényről, ami bevilágítja a sötét téli éjszakát. Lehet ez Jézus marketingfogása, de kétezer éve működik. Ilyenkor az emberek többsége próbál kicsit jobb lenni, kedvesebb, adni valamit azoknak, akik fontosak a számára, és nem csak tárgyakat, hanem szeretetet és időt is. Persze egyszerűbb csak tárgyakat adni. De én úgy gondolom, h ha esetleg önmagán felülemelkedve saját magából is ad, attól nem csak a másik lesz több, hanem önmaga is...
    Na szóval igen, a karácsony csak egy (kettő-három) nap az évben, és lehetünk máskor is együtt szeretetben, és lehetünk máskor is boldogok, de talán könnyebb egy ilyen "közmegegyezéses" alkalommal, amikor elvileg mindenki erre törekszik...
    Hát, most van egy évem arra, hogy kitaláljak valamit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamit rosszul fogalmaztam, pont az nem ment át, amit szerettem volna. Sajnálom.
      Szóval nálunk meg Jézus születésnapját ünnepeltük, itt (nem Mo.) a gyerekek hagyományosan nem 24-én, vagy 25-én kapják az ajándékot. Persze mi is ajándékozunk, pl. a Nagy (teljesen magától) az idén vett mindenkinek apróságot (egy-egy kávéscsészét) és nagyon jól esett. Mivel időből volt/van a legkevesebb, mindig az (volt) a legnagyobb ajándék. Pl. szülinapkor az ünnepelt döntötte el mindig, hogy az ajándékát (a délutánt) mivel töltjük (társasjáték, ugra-bugra, közös filmnézés, ilyesmi).
      A nagytakarítás az az én saját hülyeségem volt (barátnőm szerint nagy/nyárspolgári csökevény), ez most már normalizálódott.
      A családi béke nekem is sokáig csak álom volt és persze hatalmas veszekedések voltak, talán pont azért, mert nagyon kértem mindenkit, hogy gondoljuk át, hogy miért vagyunk együtt, a szeretet ünnepe, meg testvérek, nem ellenségek. Minél inkább szerettem volna, annál biztosabb volt, hogy robban valami miatt egy bomba. Mikor lemondtam, ők meg (talán) felnőttek, egybeesett a kérésemmel. Úgy látom, hogy ez nekik is megfelel. Talán tényleg csak az idő fog tudni segíteni, ami nem egy megnyugtató valami.
      U.i.: Kb. egy éve olvasom a blogodat, először csak szórakoztatónak tűnt, azóta sokat sírtam is (az ezt megelőző beíráson is), mert pár évvel ezelőtt hasonlóan rosszul éreztem magam a családban történő dolgok miatt.
      Ha gondolod, ne osztd meg ezt a válaszom (vagy csak azt a részt, amit jónak látsz), mert eléggé személyesre sikerült.
      Azt hiszem, hogy még a születésnapunk is egy napon van.
      Szívem minden melegével ölellek.

      Törlés
    2. Köszönöm szépen :) Igen, már csak az időben bízom, mert én kevés vagyok ehhez.

      Törlés
    3. Elvált szülők gyermekeként, elhagyott asszonyként, gyermekét elvesztett anyaként 70 év fölött, magányosan, én nem tudok szépet hazudni, meg nem is akarok. De azt is tudom, hogy lehet karácsonyi boldogság-féle a „napjától függetlenül” is. Bár talán abban igazad van, hogy azt nem karácsonynak kell nevezni, hanem „csak” egy boldog napnak. Ám ha más nem jut, akkor azt kell megbecsülni.

      Törlés
  6. A Családfő és a fiúk között nincs béke, elfogadás. Akkor talán több, kettesben töltött, minőségi idő kellene nekik, hogy megismerjék egymást - esetleg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos ezt kamaszkorban nem olyan könnyű megvalósítani.

      Törlés
    2. A "nehéz" meglehetősen eufémisztikus kifejezés erre :)

      Törlés
    3. Bizakodom, hogy valami jónak is kell már történnie.

      Törlés
    4. Már csak a nagy számok törvénye alapján is :)

      Törlés
  7. Nagyon aterzem, amit irsz. Hogyan kell elengedni, ha nem tanul???? Ketsegbeestem. Aniko

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom az elengedés mindig nehéz, de talán könnyebb lehet akkor, ha a szülő úgy érzi, nagyjából sínen van a gyerek élete.

      Törlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.