"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. február 4., szombat

Hát így

Az valami rettenetes, hogy már két hete nem voltam edzésen, de sajnos az nem olyan dolog amit lehetne óvatosan, lábujj nélkül csinálni, sőt már eleve a tatamira sem bírnék fellépni, mert attól behajlana az ujjam, és úgy egyelőre kurvára fáj. Tehát csak lovazni járok (ja meg dolgozni), de a nagy hidegben két-háromórás terepnél hosszabbat nemigen mentem, így is mindig átfagytam, még szőrén is, pedig olyankor jól melegít a paci. Viszont újra felfedeztem a fürdést, mármint kádban, legutóbb gyerekkoromban ücsörögtem benne ennyit, de a téli terepezések után egyszerűen csodás. Na szóval ilyesmik történnek velem mostanság - vagyis semmi érdekes -, és persze a mindennapi gyomorgörcs valamelyik utódom miatt, még szerencse, hogy többen vannak, így amikor épp az egyik viselkedésén frusztrálódva arra gondolok, nem lett volna szabad gyereket szülnöm, mert nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan vagyok anyának, hiszen a jelek szerint semmi jót nem örökölt tőlem, a nevelését meg egy az egyben elbasztam... de akkor egy másiknak a kedvessége, humora, intelligenciája megmelegíti a szívemet, hisz lám, mennyire értékes ember... és egyiket is, másikat is annyira szeretem, hogy teljesen kikészít az önvád, amiért nem tudtam egy boldogabb, sikeresebb, könnyebb úton elindítani őket.

1 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.