"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. március 6., hétfő

Elvem a gyakorlatban

Na szóval onnan folytatom, amit nemrég írtam, hogy a betegségek ellen aktivitással küzdök, mert az felgyorsítja a kórok lefolyását, eltereli a figyelmet a rossz közérzetről és a felszabaduló endorfinoktól még boldog is lesz az ember, ami szintén segíti a gyógyulást. Orvoshoz viszont nem járok (kivéve persze a fogorvost és a nőgyógyászt), vírusra úgysem ír fel semmit, viszont a váróteremben simán össze lehet szedni még háromfajta nyavalyát, és erre kár fél napot vesztegetni. A szervezetünknek fantasztikus öngyógyító képessége van, csak ki kell várni, amíg teszi a dolgát. Természetesen ezt az elvet kizárólag saját magamra alkalmazom, a gyerekeket minden komolyabbnak tűnő betegségnél elvittem orvoshoz.
Most pedig elmesélem, hogyan történt ez most a gyakorlatban. A múlt szerdán kezdtem köhögni, megfájdult a fejem, délutánra már elég pocsékul éreztem magam. Vettem be fájdalomcsillapítót és elmentem edzésre. Ott, életemben először, kipróbáltam a deszkatörést, ami nagyon érdekes volt, mutatom (gyengébb idegzetűek ne nézzenek ide).


Az ezután következő napokban szinte folyamatosan rázott a hideg a láztól, hasogatott a fülem és hányingerem volt, ennek ellenére dolgoztam, lovagoltam, sőt csütörtökön még edzésre is elmentem. Persze láz- és fájdalomcsillapítót szedtem, mert teljesen hülye azért nem vagyok. Bevallom, amikor pénteken hirtelen annyira zsibbadni kezdett a kezem, hogy a klaviatúrát sem bírtam nyomkodni a mutatóujjammal, kicsit megijedtem, mert a vérkeringési problémákkal még én sem merek szórakozni. "Szerencsére" éppen ügyeletes voltam, és mire este végeztem, már elmúlt a zsibbadás. Azért a hét végére körvonalazódott bennem, hogy vannak olyan agresszív vírusok, amelyek ellen talán mégis jobb az ágynyugalom, és a vasárnapi ügyeletes munka után már alig vártam, hogy este hazaérjek és végre pihenhessek. És akkor ez fogadott itthon (gyengébb idegzetűek ne nézzenek ide).


Itt szeretném megjegyezni, hogy van olyan aktivitás, ami gyógyít, és van, ami NEM.
De már sokkal jobban vagyok.