"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. június 19., hétfő

A Budi

Mondtam a Családfőnek, hogy nem vagyok hajlandó többé össze-vissza pisilni a birtokon, és szeretném, ha ezt más sem csinálná, tehát halaszthatatlanná vált egy budi beszerzése. Továbbá könnyelmű felajánlást is tettem arra vonatkozóan, hogy ha megveszi a felépítményt, én kiásom a gödröt. A budi-projekt megvalósítására az elmúlt hétvégén került sor. A helyszín kiválasztásában nem értettünk egyet, ő azt javasolta, hogy egyszerűen rakjuk a rókalyukra, mert akkor alig kell ásni, én viszont ezt nagyfokú udvariatlanságnak tartottam volna a rókával szemben, a fő érvem pedig az volt, hogy egy árnyékszéket árnyékos helyre kell tenni, vagyis az erdőbe. Ugyan felvetődött bennem, nem lesz-e probléma a gyökerekkel, de a Családfő csak legyintett - ezt utólag már értem, hiszen nem ő ásott. Nos, ha javasolhatok valamit, soha ne akarjatok gödröt ásni fák közé. Miután eddigi életemben jóformán csak homokozóban ástam, váratlanul kemény kihívásnak bizonyult a gödör. Az első húsz centi után majdnem sírtam, negyven centinél pedig már biztos voltam benne, hogy inkább egy toitoi vécét kellett volna szereznünk. Fejszével gödröt ásni, gigaszívás. Olyan hetven centiig jutottam, amikor átvette a Nagylány, majd jött Laci, a segítőnk, aki addig fát vágott a Családfővel, és megalázó módon tizenöt perc alatt többet haladt lefelé, mint én két óra alatt. Aztán lefestettük a budit akáczöldre, ami egy akácerdőben igen jól mutat. Jelentős előrelépés történt tehát a birtok komfortfokozatában, nem beszélve arról, hogy a kerítéssel is végigértek a munkások, a Családfő pedig kirakta a Tilos az átjárás és Vigyázz a kutya harap táblákat, ami bölcs előrelátás arra az esetre amikor majd lesz kutyánk és valaki be akar jönni.

Festés után, a gödörre helyezés előtt

2017. június 16., péntek

Motiváció



Gondolom sokan láttátok már ezt a videót. Nagyon szeretem ezeket.
Nem tudom, motivál-e valakit, de levizsgáztam sárga övre. Az élet negyven (ötven, hatvan stb.) fölött is folytatódik, csak elszántság és kitartás kell hozzá.

Megdöbbentő

Az óvodai csoportpénz céljára legutóbb befizetett háromezer forintomból - három darab ezres - EZT kaptam vissza a csoportpénzt kezelő Anyukától. Ezerhatszáz forint, CSUPA FÉM HÚSZASBAN. Ilyesmivel még soha életemben nem találkoztam. Már egy hete nem tudok napirendre térni a dolog fölött. Alig ismerjük egymást, nem hiszem, hogy bármi miatt neheztelne rám...
Szerintetek mit kellett volna mondanom neki?
1. Köszönöm, megyek és veszek egy tarsolyt, mert a pénztárcámba nem fér bele ennyi.
2. Igazán megható, hogy nekem adod a fémpénzgyűjteményedet.
3. Te teljesen hülye vagy???