"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. július 30., vasárnap

Hiányzó fénykép a rendről

Tökéletes hét van mögöttem, már nagyon kellett. Túl vagyunk egy csodálatos edzőtáboron, ahol fantasztikus emberekkel találkoztunk, sokat mozogtunk, finomakat ettünk és egy remek panzióban pihentünk. A legmeglepőbb mégis a hazaérkezés volt, akár drámainak is nevezhetem, mert a lakásban olyan tisztaság fogadott, amire legmerészebb álmaimban sem számítottam, teljesen elképedtem a látványtól. (Ez némi magyarázatra szorul, hiszen nemrég épp azon siránkoztam, hogy már nem élnek velünk a "gyerekek". Időközben viszont ketten átmenetileg hazaköltöztek.)
Hosszú évek tapasztalatai alapján borzasztó kupitól tartottam, aztán gyakorlatilag sokkot kaptam, annyira rendben volt minden. Utólag már bánom, hogy nem fényképeztem le például a szobájukat a katonai priccs-szerű beágyazással, az élére hajtogatott ruhákkal és a fényesre suviszkolt asztallal. Tulajdonképpen azóta sem tértem magamhoz teljesen. Nem kellenek óriási dolgok a boldogsághoz.

4 megjegyzés:

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.