"Uram! A késemért jöttem! Hol hagyta? Valami matrózban. Milyen kés volt? Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? Várjunk... Csak lassan kérem... Milyen volt a nyele? Kagyló. Hány részből? Egy darabból készült. Akkor nincs baj. Megvan a kés! Hol? A hátamban." /Rejtő Jenő/

2017. július 14., péntek

Talán búcsú

Azon gondolkodom, hogy bezárom a blogot. Nem azért írom ezt, hogy bárki elkezdjen győzködni arról, ne tegyem, csak régi olvasóimnak jelzek, ne érje váratlanul őket.
Vidám, nyüzsgő családi életről akartam tudósítani, amihez az öt gyerek elég jó alap volt, én pedig szeretem meglátni a dolgok vicces oldalát. De ideje szembesülni a valósággal: az öt gyerekből négy már nem él velem, s amit időnként megtudok róluk... hát annak ritkán van vicces oldala.
Mindig nagy családot szerettem volna, s most mégis itt állok egy egykével.
Tudom, a természet rendje, hogy a gyerekek felnőnek és kiröppennek. Csakhogy ennek nem így kellett volna történnie. Ők nem a saját lábukra álltak, hanem az apjukéra. A váláskor annyira aggódott, hogy elveszíti őket, aztán - mindent megengedve, elnézve és megadva nekik, s a végtelenségig sajnáltatva magát - elérte, hogy már mindannyian ott élnek.
Igen, most nálam az önsajnálat sora. Több okból. Egyrészt rettenetes az a lejtő, amin haladnak, az apjuk jóvoltából, én pedig kétségbeesve szemlélem messziről, amint tönkre teszik magukat. Engem lenéznek, a szavam számukra mit sem ér, nem tudom befolyásolni őket semmilyen formában. Másrészt nem számíthatok rájuk semmiben, sosem érnek rá segíteni. Eljutottam oda, hogy alkalmanként fizetett bébiszitterre van szükségem, annak ellenére, hogy a Dednek négy nagy tesója van. Ennél is szomorúbb, hogy a tanyán is csak mi dolgozunk ketten a Családfővel, már látom, ott fogunk megszakadni a favágásban és egyebekben, hiába a három nagy fiam. Csodás projekt lehetne, de így mi értelme? Hármunknak építjük? Szánalmas ez az egész.
Öt gyereket szültem. Már huszonkét éve szinte minden percem róluk szól, és itt maradtam nélkülük. Nincs sem közös ünnep, sem közös nyaralás.
Vádolhatom ezért I. és II. bélát is, de végeredményben nyilván én döntöttem rosszul. Mindig és mindenben.

26 megjegyzés:

  1. jajj:( A ded boldog lesz veletek a szép nagy lovas tanyán és a nagyok meg majd szép apránként vissza-vissza sompolyognak. Hiányoznál.

    VálaszTörlés
  2. Anyus, szerintem mondhatom a többiek nevében is, hogy nagyon szeretünk. És bármi legyen a döntésed, megértjük.
    Legyen úgy, ahogy neked a legjobb.
    Ha ez búcsú, akkor köszönöm az eddigieket. Ha nem, akkor is.

    Nem nagyon tudok mit mondani, csak küldeni egy hatalmas ölelést!

    Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, te szegény :(((( Nagyon sajnállak, hogy igy alakult minden. Szar ügy nagyon, amikor az embernek szétesik a családja, és csak tehetetlenül nézi az eseményeket. A legjobbat akartad mindig, és közben kicsúsztak a dolgok a kezedből. Ha mégis irnál néha, hogy hogyan alakulnak a dolgok a birtokon, jó lenne.

    VálaszTörlés
  4. A világnak kicsit másik végéről szólok most,időszűkében. De nemsoká lesz rá módom, és hozok pár kedves, szívből jövő keresetlen szót.
    Ne keseredj.
    Mesélj oly módon, hogy neked jót tegyen.
    Üdv :)

    VálaszTörlés
  5. En is csak annyit, es tok tudom, nem ezert irtal, de ne hagyd abba. Kedvencem vagy, kar sokara talaltalak meg, de nagyon elveztem visszaolvasni az osszes irasod. Es baromira erdekel mi is lesz a tanyaval! Nem teheted meg, hogy sosem tudjuk meg! Re: gyerekek. Arra gondolok, toled mennyi jot kaptak. Nehogy ez ugy kitorolodjon. Tuti ott van az valahol es vissza fognak jonni. Plusz ott van neked a ded, o biztos jol jar osztatlan figyelmeddel. Merjem azt mondani, ott kaptal meg egy lehetosege.

    VálaszTörlés
  6. én csak kocaolvasó vagyok nálad, de engem igazából az érdekelne (tudom, semmi közöm hozzá - de a blogokban épp az a jó, hogy az ember ezer olyan dologba belelát, amihez semmi köze sincs amúgy), hogy ez a folyamat hogyan zajlott, hogy miért történt így (nyilván ez nagyon fájdalmas és nem is szórakozni szeretnék rajta, hanem okulásként és elkerülendő olyan hibákat, amelyeket - tartok tőle - kamaszokkal elég könnyű elkövetni)

    VálaszTörlés
  7. Probald meg folytatni. Szerintem a gyermekeid is varjak. Igy uzenhetsz is nekik. Meg nekunk. Varjuk es olellek. Eva

    VálaszTörlés
  8. Ezt rettenetesen szomorú volt olvasni. Én is sajnálnám, ha nem olvashatnálak tovább, de megértem, viszont talán azt fontold meg, hogy bár egy blogger kap hideget-meleget, olyan szerető és támogató olvasótábor alakul ki egy-egy blogon (ahogy látom, itt is), amiből erőt meríthetsz a felszínen maradáshoz és az általad leírtak feldolgozásához is.

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm. Sajnálom. Megértem.
    Nagyon sokat segített a sajátjaim megértéséhez, megfejtéséhez, sokszor összeszorult a szívem és szurkoltam.
    Az előttem hozzászólók mindegyike helyettem is írt, köszönet érte nekik is.
    Szívem minden melegével ismeretlenül is ölelem és kívánok minden jót...
    Még visszanézek ide és reménykedem.
    Sajnálom. Megértem. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  10. Csak bírd ki, visszatérnek hidd el.Tudom,hogy rettenetesen fáj,de mindazok a dolgok, amiket adtál nekik,ott lapul valahol abban a hátizsákban, az nem vész el.Tudom,jártam hasonló cipőben.A tanyád meg építsd,az a Te álmod, arról kár lenne lemondani.Benépesül az hidd el,az én tanyámon is egyre gyakrabban nyikorog a kiskapu...
    Üdvözöllek szeretettel

    VálaszTörlés
  11. Kedves! Ha bírod, ne hagyd abba, egyfajta terápia is az írás szerintem...Bár én csak zugolvaslak, de már hosszú ideje, nagyon hiányoznál, de természetesen ez a Te döntésed kell legyen! Egyben vagyok biztos, több mint 10 éves gyermekvédelmis múltal-vissza fognak találni Hozzád! Letettél egy alapot a gyermekeid életébe, most nehéz, de hidd el, letetted..biztosra. És el fog jönni az a nap, amikor Ők is rájönnek erre, lehet, hogy hirtelen, lehet, hogy a sok apró cselekedetükből(pl.:Jé. anya is szokta/csinálta/főzte/stb...)Vissza fogna¸k találni Hozzád, vagy Te találod meg az utat Hozzájuk! Így ismeretlenül is azt tudom csak mondani, h Ne ad fel! Szeretünk, szurkolunk, és várjuk azt a napot, amikor mosolyogva számolsz be a pozitív változásokról! Addig is hajrá tanya, hajrá lovaglás, hajrá harcművészet, és persze mosolygós napokat a Deddel :) Horváth Betti

    VálaszTörlés
  12. Az ilyeneket sose erti az ember. Ha vele tortenik, ha massal.
    :(

    VálaszTörlés
  13. Szerettelek olvasni! Hiszek benne, hogy egyszer a gyerekek visszatalálnak a feléd vezető útra a tombolás után.
    Van, hogy az ember mindent megtesz és valahogy szétcsúsznak a dolgok. Semmit nem rontottál el. Erőt kívánok és mihamarabbi boldogságot!

    VálaszTörlés
  14. Zugolvasói vélemény: Csak magadat ne vádold ! Már az is nagy tett, hogy világra-hoztad őket – ahelyett hogy….
    Próbáltál jót tenni nekik – nem értették/fogadták el. Hát én is azt mondom, hagyd elmenni őket. Sírni persze lehet utánuk, miattuk – akkor is, ha tudod, semmit se ér. Csak kicsit csillapítja a fájdalmat.
    Gyakorlatból mondom, az idő a legjobb gyógyír. 72 évesen már nem fáj, amibe 40 évesen majdnem belehaltam. Igaz, közben ki kellett bírni a 32 évet….
    Legyél erős, mert élni igenis jó ! Még akkor is, ha körülöttünk a világ összedőlő-félben van.
    Mellesleg neked van még egy gyereked, sőt, még lovad is van.
    Van akinek egyik sincs.

    VálaszTörlés
  15. Hát ahogy a férjem mondta a barátnőmnek: "nem ezt értemelted".
    Sajnos ők még gyerekek és a dolgok könnyebbik oldalát keresik és így akarják megoldani az életüket. Reméljük még időben észbe kapnak, mást nem tudsz tenni, csak visszavárni őket.
    Sok erőt és kitartást!

    Ui: sajnálnám a blogot, de ez a te döntésed.

    Ildikó

    Ildikó

    VálaszTörlés
  16. Köszönöm mindegyikőtöknek. Elnézést, hogy nem külön-külön válaszolok, de csak ismételném magam.
    A blogolás valóban terápia, legalább annyira magamnak írom, mint másoknak. A bejegyzés óta eltelt idő egyik tanulsága pedig, hogy az nem nyaralás, ha az ember otthon tölti a szabadságát, hiába jár lovagolni és strandra. Ennél is fontosabb, hogy az sem jó, ha valakinek túl sok ideje van a köldöknézegetésre. A gondolatok, amiket leírtam, egyáltalán nem újak, és az, hogy viszonylag ritkán nyavalygok a blogon, nem véletlen, hanem elv nálam, mert szerintem nyavalygást sem írni sem olvasni nem jó. Összefoglalva: a poszt egy itthoni, takarítgatós, csendes idegösszeomlás következménye volt, később már a sok kedves, szívmelengető komment miatt nem töröltem.
    A világvége-hangulat ellen nálam elég jól működik, hogy a munka, a sport és az itthoni tevékenységek tökéletesen kitöltik a napjaimat, de úgy látszik, mindháromra szükségem van az olyan haszontalanságok ellen, mint kétségbeesés és depresszió.
    Mióta vége a szabinak és újra dolgozni járok, és kevesebb időm van az élet igazságtalanságain merengeni, sokkal jobban érzem magam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örömmel olvastam.... :-)
      Akkor ezek szerint néha-néha mégis érdemes lesz ide benézni.

      Törlés
  17. 4 nagy gyerekkel - tapasztalatból - én is csak azt tudom mondani, hogy majd visszajönnek és változik a gondolkodásuk. Annyit tudsz tenni, hogy mindig ott állsz, ha bármiben szükségük lenne rád. Nem teszel megjegyzést, nem beszélsz az ex ellen, stb.

    VálaszTörlés
  18. Kicsit értetlenkedem, mert a nagylányról, mintha írtad volna tavaly, hogy futóbajnok, most miért van rettenetes lejtőn? Egy év alatt ennyit romolhat egy élet..vagy ez írói túlzás.
    Sok párt ismerek, aki 40 fölött, amikor végre megtehette elkezdett nagyot álmodni és belefogott építkezésbe, hogy majd a lányai és fiai oda költöznek, családostul ott élnek, mint egykoron az ük-déd-nagyszülők. És mindegyik belátta, hogy tévedett, mert a nagy gyerekek egyetemre, külföldre mentek vagy ha nem, akkor is semmi kedvük hajnalban kelni és istállóban vagy a disznó ólban ganajozni. A mai modern világban ez nagyon kevés fiatalt érint meg. Inkább a 30-as 40-es korosztály vágyik vissza a föld közelébe, de ők se feltétlen a nagycsaládos élet formájában.
    Ez azonban ne befolyásoljon, az ember magának teremt otthont és nem a nagy gyerekeinek, akik épp kirepülnek. Ők már mások.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, a Nagylány rendben van egyelőre.
      És abban is h a tanya nem az ő vágyuk. Nem is arra számítottam h majd itt toporzékolnak h mikor mehetnek már fát vágni. Csak egy picivel több segítőkészséget szeretnék. Mondjuk annyit h ne várjanak pénzt azért ha kiviszik a kukát, ilyesmi.

      Törlés
    2. ...Hogy ne mondja azt nekem h miért csinálna bármit, hiszen ő sem kap semmit már rég. Mert neki az h tető van a feje fölött és melegvíz a csapban és étel a hűtőszekrényben és tiszta ruha a szekrényében stb. az mind-mind alap, azért nem jár viszonzás...
      Tudom, az ember általában nem a szüleinek adja vissza, amit kapott tőlük, hanem majd a gyerekeinek. De azért sztem, ha van rá lehetősége, nem ördögtől való h segítsen.

      Törlés
  19. Örömmel én is:).Helyén a szíved és az eszed is.

    VálaszTörlés
  20. Mintha magamat olvastam volna.... néhány részlettől eltekintve. Szerettem volna egy vidám blogot én is, de az élet nem úgy alakult... inkább be is zártam, nem kellett volna. Te nagyon bátor vagy, hogy van merszed leírni a dolgokat úgy, ahogy vannak. Csillogást és ragyogást bárki tud mutatni, az őszinteség, az ami ritka és üdítő. Sok kitartást, a gyerekeknek is benő egyszer a feje lágya, hidd el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülnék, ha a gyerekeim a doktorijukra készülnének, vagy éppen rekordfizetéssel csábítaná őket egy menő cég, esetleg a vébén úsznának döntőt... de nem vagyok csalódott, amiért nem tudok ilyesmiről beszámolni, és igen, továbbra is bízom bennük, csak jó lenne valamivel több pozitívumot látni.

      Törlés
  21. Jaj szegény... szerintem csak volt egy hülye férjed, aztán meg egy nehéz helyzet. Innen egy laza, jó humorú nőnek tűnsz, de nem az afféle hippiszellemű engedékenynek és normális értékrendűnek. Szerintem ez jó alap a gyerekneveléshez, bár fogalmam sincs, nekem egy sincs. Mindenesetre nem tűnt olyannak a blogod, amiből ordított mit cseszel el. Biztos tudod, mire gondolok. Az én véleményem szerint - ha számít valamit. Szerintem nem egy rossz élet a párunkkal és a közös gyerekünkkel élni egy tanyán.. :) A nagyok pedig vissza fognak találni. Csak ne sárkányoskodj, egyedül azt szokta megbánni az ember. Egy 28 éves keresetlen szavai, szerintem még sosem írtam neked

    VálaszTörlés
  22. Nagyon sajnálnám ha abbahagynád az írásaidat. Hidd el, nagy űrt hagynál magad után. Sokunknak színesítetted az életét. 8év ügyvédinirodában eltöltött év után elmondhatom, hog általános tapasztalat ami veled történt. A gyerek mindíg a kisebb ellenállás felé fordul. Ezt az apák kihasználják. Az idő viszont neked dolgozik. Az unokahúgom a batyámhoz 20 év után tért vissza a férje indíttatására. Végre meghallgatta a másik oldaláról is a válás okát, mert addig csak egyoldalú verzión nőtt fel. Ahogy érnek, elkezdenek gondolkodni. Na azt kell türelmesen kivárni! Csak tudják, te ott vagy nekik, bármi történt! Ez elég. Idő és türelem. Addig a picúrral vígasztalódj. Hidd el visszatérnek.

    VálaszTörlés

Pici türelmet kérek, moderálás van a trollok kiszűrésére.