Anyus már megint a gépet basztatja

Kisvakond-groteszk, pucér bácsival

2012-03-20T17:17:00.000+01:00

Sarah Connor mackónadrágban

2012-03-20T07:42:00.000+01:00

Örök hálám a KERÉK zseniális feltalálójának, aki megszabadította az emberiséget a futás kényszerétől.

A tegnap esti edzésre sajnos megint nem voltam felkészülve mentálisan, ezért egyáltalán nem okozott örömet, sőt, kifejezetten rühelltem, úgyhogy amint hazaértünk, lihegve a számítógép elé roskadtam és végre elolvastam Chipmunk írását. Ami egy igazán nagyszerű összefoglaló, és teljesen hasonlókat éreztem már úszás, bicajozás, lovaglás, vagy jiu-jitsu kapcsán, de a futás biztosan nem az én műfajom. Legközelebb mindenesetre megpróbálom magam Sarah Connornak képzelni, hátha az segít.

Nagyon állat leszek

A gőgről, ismét

2012-03-19T13:06:00.003+01:00

Általában gonosz fensőbbséggel olvasom-hallgatom azokat a rémtörténeteket, amelyben kisgyerekek összetépnek, eltörnek, kiborítanak értékes, vagy esetleg pótolhatatlan dolgokat. Mert ugye én, mint gyakorlott anya, az ilyesmit nehezen hozzáférhető helyre teszem, és egyébként is, ha öt percnél tovább csöndben tevékenykedik a ded az gyanús, annak utána kell járni, időben közbelépni. A rutinos anya még szundikálás alatt is éber.
Nem alhattam többet negyedóránál, és igenis felneszeltem egy pillanatra valami furcsa zörgésre, de azt gondoltam áá, biztosan az ikeás lófaszkáival játszik.
Pedig a kedvenc Loreál krémemmel kente be az arcát, a haját, a nyakát, a fülét és a pólóját. Nagyjából fél centi vastagon, így az egészet ügyesen elhasználta.
Majdnem sírtam. A Családfő azzal vigasztalt, hogy mennyire finom illata lett a dednek és milyen puha bársonyos bőre. Valamint kármentésként javasolta, hogy éjszakára terítsem a hidratálóval átitatott pólót az arcomra.
(És fotó nincs, mert amikor megláttam, nem az volt az első gondolatom, hogy remekül mutatna a blogban.)

Animátor

2012-03-18T21:22:00.004+01:00

Az esti gyerekdiszkó animátora:
- És most a nemzeti ünnep alkalmából egy magyar dalt fogunk elénekelni. "Ha jó a kedved üsd a tenyered..."

Pótcselekvés

2012-03-18T20:09:00.001+01:00

Mindenféle anyákat láttam a hétvégén (lásd előző bejegyzés), de a legmegrázóbb élmény kétségkívül az a nő volt, aki egy étteremben levessel etette a teljesen egészséges (vagyis szemre testileg és szellemileg ép), tíz év körüli lányát.

Csevelyfoszlány

2012-03-18T19:56:00.000+01:00

- ... folyton hívogatni kellett őket, hát gondolhatod, egy hónapba telt mire megkaptam a pénzt... hatszázezerbe került, hogy ne legyen tejem.
- Én két évig szoptattam, nem akarta abbahagyni az Istennek se, már bekentem ketchuppal és mondtam neki, hogy véres, de az se zavarta. Aztán egyszer felhúzta a pólóm a villamoson, mint a cigóknál, na akkor azt mondtam vége, két hétig üvöltött, de nem kapott többet...

Viszonyítás

2012-03-14T11:27:00.000+01:00

Nagyon-nagyon-nagyon szar napom van ma.
És az sem vigasztal, hogy a környezetemben valakinek valószínűleg még szarabb napja van.
Annak a halnak, amit a Családfő reggel már kipecázott az akváriumból, hogy útjára engedje a wc-ben a tenger felé, de miután megmozdult visszadobta és azóta ott hever az aljzaton.

Edzésprogram, újratöltve

2012-03-13T18:31:00.000+01:00

Mintegy öt évvel a legutóbbi próbálkozásom után tegnap este ismét futni indultam.
A Családfővel. Nagyon kellett röhögnöm magunkon, ezért próbáltam valami komoly dologra gondolni.
Az egyetlen komoly dolog ami eszembe jutott az volt, hogy mennyire utálok futni. De ez kitartott amíg haza nem értünk.

Húsklopfoló és kenőtoll

2012-03-12T17:49:00.001+01:00

avagy Meglepetések a konyhában
avagy egy újabb Anti-gasztroblogger fejezet

Két éve költöztünk. Azóta sütöttem-főztem abban a hitben, hogy NINCSEN húsklopfolónk. Nem mindig volt könnyű, de megoldottam (vékonyra szeletelt hús, párolás stb.). Végül elegem lett, mondtam a Családfőnek, ruházzunk be egy ikeás (!!!) klopfolóra, nem élet az élet a konyhában nélküle. Erre értetlenkedve nézett rám, és határozottan kijelentette, hogy tisztán emlékszik, volt klopfolója. És tényleg. Megtaláltam, egy olyan fiók mélyén, ahová két éve nem néztem be.
Abban viszont egészen biztos voltam, hogy VAN kenőtollam. Nemrég kaptunk egy csomó almát és ma kitaláltam, hogy mielőtt megromlana, csinálok almás rétest. A réteslapok olajjal való megkenésénél azonban komoly akadályba ütköztem. Nyilván a ded játszotta el valahová a célszerszámot. Még a klopfoló mellett is kerestem, hiába.
Mivel lehet helyettesíteni egy kenőtollat?
Először keseregtem kicsit azon, hogy nem kacsánk vagy libánk van, hanem nyulunk. A nyúlszőr semmiképp nem alkalmas kenésre. Végignéztem az állatainkon, egyiken sincs semmi, amivel olajat lehetne kenni. Felmerült bennem, hogy megpróbálok tollat kicibálni egy párnából, de az nem elég erős. Mivel lehet kenni?... Ahá, vatta! A kozmetikai vattapamacsaim is elkallódtak (két éve), van viszont egy zacskónyi préselt vattakorongocska (sminkeléshez - nem használom). Nos, el kell mondanom, hogy a vattakorong nem helyettesíti a kenőtollat. Ugyanis míg a kenőtoll ken, addig a vattakorong szív. Vagyis magába szívta az összes Extra Szűz Olívaolajat, viszont a réteslapot leheletvékony rétegben vattaszálakkal vonta be. A következőt már puszta kézzel kentem.
És nem árulom el senkinek, hogy a négy közül melyik rúd rétesben van a vatta.

Díj

2012-03-12T13:41:00.000+01:00

Hol élünk, kérdem én, ha a Providentet kitüntetik???

Igaz, nem a Szociálisan Érzékeny Uzsorás Érdemkeresztjét nyerte el, hanem a Kiválóság az Ügyfélkiszolgálásban Díjat, de azt immár másodszor, sőt, egyszerre két kategóriában, személyes és telefonos kapcsolattartásban egyaránt.

Kíváncsi lettem és utánanéztem - a Telenor a második, a Telekom a harmadik.

Most már egyáltalán nem csodálkozom, hogy harmadszor is megkaptam a mosolygósmaci (mások szerint macisegg) díjat.

motymoty-tól

Vendégszeretet

2012-03-11T20:23:00.001+01:00

Több csodás idilli jelenetnek is tanúja lehettem a hétvégén. Például amikor a vendég kisfiú hosszasan ücsörgött a fotelben Tivadarral az ölében, a többi gyerek pedig békésen szemlélte őket.
Tivadar nagyon nyugodtan tűrte, vagy csak csodálkozott, hogy milyen meleg van idebent. De aztán kiderült, hogy nem szobatiszta.

Rejtvény

2012-03-09T12:23:00.001+01:00

Két remek találmány, csak a felrakásuk macerás... mi az?

(Gumis lepedő és tampon.)

Tévétolvajok

2012-03-09T09:57:00.001+01:00

Nem vitás, a Nagylányba is jutottak kajlagének.
Indulunk a boltba, leállítom a filmet amit éppen néz.
"Nem kapcsolod ki?" - kérdezi.
"Nem, úgyis mindjárt jövünk vissza."
"De NEM FOGJÁK ELLOPNI A TÉVÉT?"
"???"
"Hát, ha látják, milyen jó film van benne..."

Köszönöm

2012-03-09T09:49:00.000+01:00

bolygolang-tól

Julis szintén kapott, de ő nem egy ilyen játékgyilkos mint én, ezért szépen tovább is adta, ahogy illik.

Micimackó teszt

2012-03-08T08:06:00.000+01:00

A közvélemény-kutatás (ITT BALRA!!!) után/mellett most következik a dolog érdemi része: Te ki vagy a Micimackóból? Tegnap ropi azt írta, az emberek (magyarok...) nagy része Fülessel azonosul. Kétségtelen, látszólag rengeteg a fülét-farkát lógató, szürke szamár, de azért azt remélem, valójában sokkal színesebb, változatosabb személyiségek vagyunk (abba nem mennék bele, hogy az igazi Füles mennyivel pozitívabb jelenség a reggeli hetes busz utazóközönségénél).
Mindenki választhat két (esetleg három) szereplőt.
A kedvencek és a bennünk élők persze nem feltétlenül ugyanazok. Mint már mondtam, Malacka-fun vagyok, egyébként viszont, nagyon gáz, de bevallom, leginkább a mindencsakúgyjóahogyéncsinálomezértmindentnekemkellcsinálni Nyuszira hasonlítok, és ugrabugrál bennem egy idétlen Tigris is.

Babamama

2012-03-07T17:35:00.000+01:00

A mai bmk-ra több mint egy óra késéssel érkeztem, ami elég szép teljesítmény, tekintve, hogy a Kultúr a házunkkal szomszédos épület, tehát jó iramban kettő, sétálva három perc az út. De van, ahonnan nem lehet eleget késni, a maradék egy óra is túl hosszúnak tűnt, és úgy lefárasztott, mintha nem némán ücsörögve töltöttem volna, hanem valami extrém kalandpályán. A bmk az egygyerekesek sportja - és ez nem nagycsaládos gőg, hanem ténymegállapítás.
Mindezt csak azért írtam le, hogy valaminek a végére odabiggyesszem a kérést: szavazzatok Micimackóról! (Balra fönt.)

A lábméret törvénye

2012-03-06T10:43:00.001+01:00

Ha egy olyan cipő tetszik meg a fiúgyereknek, ami nincs a méretében, a lába képes a boltban másodpercek alatt összemenni.
Amikor viszont olyat örököl, ami nem menő, akkor a lába hirtelen - akár több mérettel is - nagyobb lesz.

Melegben rekedve

2012-03-06T08:34:00.000+01:00

Szombaton a kocsiban hagytam a lakáskulcsomat. Azóta többször eszembe jutott, de mindig újra elfelejtettem. Tegnap este akartam szólni a Kajlának, hogy ne vigye el az övét, de aztán kiment a fejemből. Ma reggel felébredtem ugyan, amikor a Családfő (aki persze már ezerszer megmondta, hogy ne rakjam a kulcsot az autóba mert ottfelejtem) visszaszaladt a cuccáért, de nem jutott eszembe a kulcs.
Szóval most be vagyok zárva.
Ez nagyszerű. Így nem kell mennem baba-mama klubba, sőt, egyáltalán sehová ebben a hidegben.

Az élet szép

2012-03-05T20:21:00.001+01:00

Ugyanabban a körforgalomban, ahol egyszer láttam tolatni egy zsenit, most előttem valaki BALRA indexelt.

Szőke lő

2012-03-05T07:49:00.002+01:00

A netes reklámajánlatok között hónapok óta nem volt semmi, ami felkeltette volna a figyelmemet. De ma reggel izgalmas dolog érkezett, "egyedülálló élménylövészet csomag nőknek".
Gyerekkori légpuskázásaim adnak némi támpontot, hogy milyen élmény a lövészet, de mit lehet ehhez hozzátenni speciálisan nők számára? Ne gondoljatok semmi pajzánságra ~~mint én~~, a lényeg, hogy a hölgyeket lefotózzák kezükben fegyverrel, valamint a különböző lőgyakorlatoknak idétlen neve van. Például az "omnia vincit amor"-nál egy love feliratú céltáblát kell eltalálni Kalasnyikovval, a "leborulok a lábad elé" állomást pedig a Magnummal levadászott bukócélok feldőlése ihlette. Az elsődleges marketingeszköz viszont nyilvánvalóan a fényképezés. Idézet a hirdetésből: "ha meg akarjuk előzni, hogy idővel életünk párja megkockáztassa az „Anyjuk, hozz má’ még egy sört a hűtőből, amíg félidő van” kezdetű mondatot, akkor a legjobb megoldás, ha a konyhaajtóra kiragasztunk egy életnagyságú képet, amin egy AK47-es gépfegyverrel pózolunk."
Rövid gondolatkísérletként javaslom nőtársaimnak, próbáljuk elképzelni, mit szólna "életünk párja" egy ilyen fotóhoz... Megvan? Remek.
Akkor lehet is indulni a lőtérre. Vagy megállapítani, hogy na tessék, megint valami, aminek a célcsoportja a teljesenszőkék.

Panoráma

2012-03-02T17:54:00.000+01:00

Szeretek fényképeket, rajzokat és egyéb kétdimenziós emlékeket kirakni a falra. (Tiszta Annapetigergő a folyosónk.)
Ma bekereteztem két övvizsga oklevelet - a Családfőét és a Kajláét -, egy vízalatti fotót a Nagylányról (Aquaréna), valamint a Nagyfiú friss panorámaröntgenképét. Ezt meg is mutatom, igazán tetszetős, és ha már 3500 forintot fizettem érte, a minimum, hogy szobadíszként hasznosítom. Már csak azért is, mert gyönyörűen látszik rajta a kibújni készülő négy bölcsességfog, ami egy 16 éves ~~gyereknél~~ ifjúnál állítólag ritka, remélem, ezentúl legalább büszke lesz rá, amikor fáj neki.

Szüléssztori

2012-03-02T13:38:00.001+01:00

A régi Anyusblog mottója az volt: "márpedig itt nem lesznek szüléssztorik".
Ámde új blog, új lehetőségek. Élek is vele.

És kiderül, mennyire könnyű sok gyereket szülni.

"Jé, az első nyuszi már bújik is kifelé!"

"Már kidugta az orrát! - örvendezett a vakond."

"Az első nyuszi nehezen bújt elő, de a másik kettő csak úgy kicsusszant a mamája hasából."

Megúsztátok

2012-03-01T20:01:00.001+01:00

Úton a boltba (nagyjából nyolc perc) azon gondolkodtam, milyen lett volna a blogom a "négyek" idejében. És, hogy vajon mennyi magvas gondolatom veszett így oda.
Ha ezt a nyolc percet nézzük, ami alatt ugye ilyen hiábavalóságokon tűnődtem, nyilvánvaló, hogy semmit nem veszített a világ a dokumentálatlan sokszornyolcperccel.

Mikor nő be?

2012-03-01T08:21:00.000+01:00

Azon már nem csodálkozom, ha a 12 éves visszalopja a kedvenc cuccait a szennyeskosárból.
De hogy a 16 éves is...

Kóstolgatja

2012-03-01T07:22:00.000+01:00

Apus: Én is játszottam WoW-ot régebben.
Párductermetű: És akkor még 2D-s volt?

Hogyan NE tisztítsunk cipőt

2012-02-28T17:56:00.000+01:00

Ne próbáljuk a csizmára száradt sarat úgy eltüntetni, hogy hóval dörzsöljük (puszta kézzel), mert sokáig tart, és lefagynak az ujjaink.
Ne mászkáljunk a havas udvaron körbe-körbe négykézláb, kezeinken a tisztítandó bakanccsal, lábunkon papuccsal. Ha mégis ellenállhatatlan vágyat érzünk minderre, akkor legalább sötétedés után tegyük.

Fél tízkor 2.

2012-02-28T07:51:00.000+01:00

Dráma a gyerekszobában: lefekvéskor a ded nem a Kajlához bújik oda, hanem a Nagyfiúhoz, átöleli a nyakát és puszikkal halmozza el. Kajla teljesen összetörik, féltékenységi rohamában plüssmalacot dobál, de így sem sikerül visszacsábítani a dedet. "Engem már nem szeret" - zokogja.

Fél tízkor

2012-02-27T07:23:00.002+01:00

Ha az ember hülye kérdést tesz fel a gyerekének, ne csodálkozzon, ha bosszantó választ kap.
Na, vajon mit felelt arra, hogy miért nem tanult egy kunyi hangot sem egész nap, amíg mi meglátogattuk a nagyszülőket, ő meg otthon maradt olvasónaplót írni?

Megcsináltam az olvasónaplót, aztán kitakarítottam és rendet raktam a szobámban, és annyira elfáradtam, hogy már nem bírtam tanulni.
Délutánra hagytam, de nagyon hamar besötétedett, és áramszünet volt, a zseblámpámat pedig nem találtam.
ELFELEJTETTEM.

Szóbeli

2012-02-25T18:34:00.001+01:00

Nagyon vicces volt, hogy a szülők sokkal jobban izgultak, mint a gyerekek.
Az egyik anyuka odajött hozzám, tudom-e, mit szoktak kérdezni, és hogyan készült a Kajla a felvételire, amikor azt mondtam sehogy, akkor úgy meredt rám, mintha valami ritka rágcsálót látna, aztán ott, a folyosón elkezdett évszámokat és verset tanítani a fiának.
Eközben a Kajla a fotókat és tablókat nézegette, az őgyelgés során pedig pormentesítette a falat és a lépcsőkorlátot a fekete kabátjával.

Ezt a hepiendet ki kell pihennem

2012-02-24T16:43:00.003+01:00

Gondoltam rá néhányszor, hogy teljesen fölösleges holmi mobilszolgáltatókkal folytatott csatározásaimról mesélni, de ma megnyugodtam, mert ha nem írom le a már három hónapja tartó, és virtuális szeppukukkal tűzdelt önsorsrontásomat az egyikkel, valamint heveny összetűzésemet újabb barátunkkal, akkor most nem értékelnétek eléggé a dupla hepiendet.
Mert a Sors nagy Rendezője ismét kitett magáért: reggel a futár megérkezett az okostelefonnal, két óra múlva pedig jött a postás, és levelet hozott, benne KÉT (!) FÜLHALLGATÓVAL - ez volt az a tartozék, ami miatt eddig hiába leveleztem az ugyfelszolgalatkukackapjatokbeponthu címzettel. Szóval, a Kajlának lett kettő darab használható készüléke.
Vagyis. Az új mobillal egyelőre remekül elvan a gyerek, csak telefonálni nem tud vele. Állítólag majd aktiválódik. Magától. 72 órán belül...
Mondtam a Kajlának, figyelje, egyszer csak életre kel. Esetleg beszéljen hozzá, hátha akkor hamarabb. Most kivitte az udvarra. Logikus, én is magamhoz szoktam térni a friss levegőn.

Embernek lenni jó!

2012-02-24T08:41:00.001+01:00

A közelmúltban kiderült, hogy

a Családfő nem szereti az avokádót,
Tivadar sem szereti az avokádót.

Embernek lenni még akkor is jobb, ha sokat kell dolgozni, mert a Családfőt nem zárják be két napra egy ketrecbe egy halom szénával és egy avokádóval.

Egyik kutya, másik ebül vész el

2012-02-23T19:12:00.000+01:00

A hiábavaló harcot feladva a múlt héten beleegyeztem, hogy megrendelem a Kajlának az okostelefont amire vágyik (nem csak vágyik, hanem hónapok óta gyűjtögeti rá a pénzt, karácsonyra is azt kért a rokonságtól), másik szolgáltatónál, az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk Telenornak.
A netshop honlapján több lehetőség közül lehetett választani a kiszállítás idejét illetően. (Sajnos olyan opció nincs, hogy "most azonnal öt percen belül", pedig igény lett volna rá.) A legkorábbi lehetőség a február 23. délelőtt 8-13 óra volt. Beikszeltem. És vártunk türelmesen. Illetve a Kajla naponta tízszer körbeugrálta a szobát azzal, hogy "mikor jön már a mobilom mikor jön már a mobilom jaj még négy nap jaj még három nap jaj még két nap..." stb., én pedig viszonylag türelmesen hallgattam. Aztán felvirradt a házhoz szállítás ünnepe, a Kajla szomorúan elment iskolába, abban az elkeserítő tudatban, hogy csak este láthatja az ő kicsi kincsét mert délután edzése van, én pedig már 8-kor felöltözve lestem a csengőt.
Délig. Akkor felhívtam új barátunkat (nevezhetjük ugye akár Telenornak is).

Az ügyintéző először megkérdezte, miben maradtam a munkatársukkal, amikor személyesen beszéltünk. Még nem telefonáltak, mondtam, ezért is kezdtem gyanakodni. Utánanézett és közölte, jelenleg az a készülék "készlethiányos". Ez érdekes, feleltem (miközben a vérnyomásom 70-ről 80-ra ugrott), erről vajon miért nem értesítettek sem a megrendelés visszaigazolásakor, sem azóta? Nem értesítettek? Nem, mondtam, sőt, a honlapon a "megrendelés állása: szállítás alatt". Nahát, tényleg. Megígérte, hogy kideríti, mi történhetett, aztán búcsút vettünk egymástól.
Két óra múlva hívott egy kollégája, hogy mégis van a raktáron olyan mobil, holnap tudják szállítani, vagy a jövő héten. Hozzák holnap, kértem, de jó lenne egy konkrét időpont, hogy ne kelljen megint az egész délelőttöt várakozással töltenem, MINT MA. Ááá, elnézést kérünk. Rendben. Majd telefonál valaki a futárszolgálattól, és meg lehet beszélni vele. Oké.
Ez volt kettőkor. Most este 7 van. Kezdjek aggódni??

Karácsonyról maradt

2012-02-23T09:54:00.001+01:00

A mondatos blogba nem fér bele, de szeretném megosztani még egy hajtogatóskönyv-élményemet.

Morvay Zsófi: Végre eljött a karácsony
(Illusztrálta: Eszes Hajnal és Balogh János)

Gyerekek, ez nem csak álom!
Mókus ugrál a faágon,
Szorongat egy kis csomagot,
Amit Télapótól kapott.
Izgatottan bontogatja,
Diót rejt a doboz alja.

Rögtön az elején megtudhatjuk, hogy a Költő nem hisz a Mikulásban, vagy csak nem akar kirekesztő lenni, ezért a "Télapó" terminológiát használja. Másrészt viszont Télapó morálisan megkérdőjelezhető figuraként jelenik meg, hiszen szegény mókuska csomagjának csak az aljára rakott pár szem diót.

Gyerekek, ez nem csak álom!
Mákos bejgli van a tálon!
Itt meg kalács, mogyorós,
Nagyon finom, ropogós.
Vágok még egy szeletet,
Amíg bírtok, egyetek!

Az Anya sem marad le gonoszságban Télapó mögött - jó puha kalács helyett szikkadt-ropogósat ad a gyerekeinek, ráadásul a rajzon látható, hogy paradicsomszósszal kell enniük. Méghozzá amennyit bírnak, tehát Anya korántsem az egészséges táplálkozás híve, vagy legalábbis igyekszik továbbadni az ünnepi zabálás szép hagyományát a gyermekeinek. Egyébként valószínűleg egyedülálló leányanyáról van szó, nagyon fiatal, és vagy festi a haját, vagy Apától örökölte hirtelenszőkeségét a kislány és a kisfiú. Szerencsére nem szegények, mert három karácsonyfa is van a lakásban, az egyiket sötétkék, a másikat arany, a harmadikat színes gömbökkel díszítették fel. A tűlevelek alapján Nordmann-fenyők.

Gyerekek, ez nem csak álom!
Ünnepelnek a családok.
A fenyőfa köré állnak,
Énekelnek, táncot járnak.
Nem vitáznak a testvérek,
Ugye, máris szebb az élet?

Ez a kedvenc versszakom az első rímpár miatt, de az idilli életkép is meggyőző. A rajz sajnos nem a táncot ábrázolja, sőt, Apa sem jelenik meg rajta, ebből is gyaníthatóan már rég elhagyta a családot. A kislány az új babájával játszik, a kisfiú viszont rá sem hederít az ajándékaira, arcán látható, hogy szót fogadott Anyának és túl sokat evett a kalácsból, mindjárt hányni fog.

Gyerekek, ez nem csak álom!
Télapó jön itt egy szánon.
Csengettyűje halkan szól,
Puttonyából havat szór.
Nagy zsebében ott lapulnak
Hajas babák, hintalovak.

A képről megbizonyosodhatunk róla, hogy Télapó puttonya valóban hóval van tele, kicsit aggódom érte, nyilván folyamatosan olvad rá a hátára.

Gyerekek, ez nem csak álom!
Minden fehér lett a tájon.
Csodálkoznak az emberek:
Jé, mekkora hó esett!
Hozzátok a szánkókat,
Mielőtt még elolvad.

Ebben a strófában a Költő zseniálisan korhű képet ad az éghajlatváltozás nyomán tapasztalható emberi magatartásról, az évszaknak megfelelő jelenség fölötti döbbenetről, valamint útba is igazít bölcs előrelátásával - Ő már tudta, amit mi csak sejthetünk: idén egy hétig tartott a tél.

Tudjátok, mi ez a csoda?
Csengőszó, békés vacsora?
Miért gyúlnak gyertyafények?
S miért szól mindenhol ének?
Gyerekek, ez nem csak álom:
Végre eljött a karácsony!

A hosszú felvezetés után tanúi lehetünk a beteljesedésnek, a titokról lehull a lepel, a rajzból pedig kiderül, hogy nyugodtan jöhetett volna a Mikulás is, mivel a gyerekek a kezüket összetéve imádkoznak a fa alatt. (Amit valami rejtélyes okból kicipeltek az udvarra, mert kabátban-sapkában vannak, mögöttük pedig a mókuska ugrál, akinek már csak egy diója maradt.)

Véletlen egybeesések

2012-02-22T18:00:00.000+01:00

Amíg délelőtt a deddel a baba-mama klubban voltam, a Kajla egész végig olvasott, PONT AZELŐTT kapcsolta be a tévét, amikor beléptem az ajtón.
A könyvben PONT OTT tartott, mint reggel.
Semmi lecke vagy pótolnivaló nincs, mert PONT MOST az összes tanár beteg. (És ez minden alkalommal így van, amikor ő hiányzik.)
A számítógépes játékideje PONT AKKOR telt le, amikor rákérdeztem.
Ma is PONT OLYAN balekanya vagyok, mint az elmúlt 16 évben.

Akarsz-e játszani

2012-02-22T15:39:00.000+01:00

Van egy pici Micimackó-házikónk. Vagyis nem is házikó, hanem egy egész színes, szétnyitható és összecsukható komplexum, külön kis lakás-kuckó a csacsi öreg medvének, meg Malackának, Fülesnek, Nyuszinak, Bagolynak, Kangának és Zsebibabának. És persze apró játékfigurák is vannak hozzá (sajnos Malackát és Kangát épp nem találom). És ki lehet nyitni a szekrénykét, lehajtani az ágyat, van libikóka és titkos lejáró, és ha ráállítom a mackót a hídra lehet forgatni mintha nézné a patakban úszó faágat... szóval szuper. Tegnap elég sokáig játszottam vele, bár kissé zavart a ded, aki mindig leszedte az állatokat amikor azok épp reggeliztek volna...
Sajnos, sosem ment jól nekem a gyerekekkel való játék. Nem szeretek babázni, kisautókat tologatni, gyurmázni, festegetni vagy gyöngyöt fűzni, legózni is csak néha van kedvem, a társasjátékokkal a világból ki lehetne űzni, sakkban pedig egy ötéves is simán megver. Szívesen olvasok nekik mesét, verset, és birkózom meg focizok velük amíg kicsik, de a fiaimnak már nem vagyok ellenfél, és a csocsó sem igazán szórakoztató a számukra egy ilyen esélytelen partnerrel szemben. Marad a strand, mint közös játékterep (lehetőleg vízicsúszdával), meg a kalandparkok.
Ti mit szoktatok játszani a gyerekeitekkel?

A Kultúrban

2012-02-21T15:50:00.000+01:00

Zenés foglalkozáson voltam ma a deddel.
Ahhoz képest, hogy lábrázást kapok az ilyen baba-mama programoktól, egész jó volt, talán, mert azonnal azt kérdezték, hogy "ööö... kislány?"
Egyébként pedig máris látszik, hogy a ded ideális óvodás-alapanyag.

Ügyes

2012-02-20T18:22:00.001+01:00

A farsangról (meg a szopószájú medvéről) jut eszembe: mindig jót mulatok, amikor szülői értekezleten ügyeskezű anyukák jelentkezését várják. Bár férfi tanártól még nem hallottam...

Akciós volt

2012-02-20T07:07:00.001+01:00

Vettünk egy szopószájú éneklő medvét.

Anyus kocsit hajt 2.

2012-02-19T18:56:00.001+01:00

Ez most az előzőnél is uncsibb, de ha már feltöltöttem és ilyen jó zenét raktam alá, megmutatom.
Tényleg semmit nem lehetett látni, és egész úton attól féltem, hogy hirtelen a kocsi elé ugrik Freddy Krueger.

Ha ez súlyosbodik, majd lőjetek agyon

2012-02-16T16:32:00.001+01:00

Ugye az nem lehet, hogy megint elvesztettem a bankkártyámat???
(Az biztos, hogy nem a PIN-kód mellé tettem, mert az megvan.)

Percentilis

2012-02-16T12:11:00.001+01:00

Tiszta szerencse, hogy nem kell ennél gyakrabban státuszvizsgálatra menni.
A védőnő először is leszúrt, hogy miért nem akkor vittem a gyereket, amikorra hivatalosan beidézett. (Persze, mert így most meg kellett szakítania a nyilván igen érdekes beszélgetést, amit a négy kolléganőjével folytatott, és külön előkeresnie a ded kartonját.)
Azután úgy gügyögött a gyerekhez, mint egy hetvenéves aggszűz.
Töredelmesen bevallottam, hogy igen kevés szilárd kaját eszik a ded, de éppen most próbálom elérni, hogy ne két-három óránként szopizzon, hanem ritkábban. Erre azt javasolta, beszéljem meg a gyerekkel, hogy ezentúl csak reggel és este kap cicit. Halálkomolyan.
Végül tíz percig nyugtatgatott, hogy értsem meg, nincs nagy baj, attól még, hogy a ded percentilise három alatti... de azért majd meg kell mérni fél év múlva, hogy növekszik-e.
Hiába mondtam, hogy ~~kurvára leszarom a percentilist~~ higgye el, nem aggódom, mert a gyerek jól mozog, érdeklődő, kiegyensúlyozott, kommunikatív, és egyáltalán nem sovány, sőt, remekül néz ki, annak ellenére, hogy csak 9 kiló 30 deka.
Ráadásul két év alatt még igazán beteg sem volt, néha egy kis nátha, kétszer (!) belázasodott, sosem hányt, antibiotikumot még nem kapott, kórházat belülről akkor látott, amikor az állra esett bátyját látogattuk meg.
(Ezt egyébként 50 százalékban annak tulajdonítom, hogy a testvérei nagyok, túl a kisgyermek-kórokon, közösségbe pedig nem jár, 30 százalékban az anyatejnek, 20 százalékban a szerencsének.)
Ja és ajánlotta a művház baba-mama klubját. Mondtam neki, hogy már gondolkodtam a dolgon, de jó lenne tudni, milyen társaság van ott. Erre ő: "hát, ezt akkor tudja meg, ha odamegy". Na köszi.

Ez egy tök jó film

2012-02-16T07:54:00.000+01:00

Ír. Vígjáték.

Köszönöm

2012-02-15T16:52:00.002+01:00

Pannaa-tól

A művház programjaira visszatérve

2012-02-15T08:41:00.000+01:00

Kíváncsi lennék, hogyan működik egy ilyen kisvárosban az Anonim (!) Alkoholisták klubja...

Egy plakátról Valentin-napra

2012-02-14T14:43:00.000+01:00

A Házasság hetének helyi plakátja finoman szólva nem telitalálat.
Épp a gyerekprogramok felől próbáltam tájékozódni a művelődési ház hirdetőtábláján, amikor megláttam.
Először a fotó ötlött a szemembe. Végül már egészen közelről tanulmányoztam, de még mindig nem vagyok biztos benne, hogy egy nő és egy férfi van rajta, nem pedig két ~~férfi~~ hímnemű ember.
Aztán a mottó, hatalmas betűkkel: "SZABADSÁG VAGY SZOLGASÁG". A plakáttervező nyilvánvalóan előbbit favorizálta, de így Valentin-napon megkockáztatom, hogy az egész egy ostobaság.
Mert ha valaki szolgaságnak érzi, ott nagyon nagy baj van.
És ha valaki szabad akar lenni, akkor még nagyobb baj van.
(Megjegyzem ez csupán helyi mottó lehet, mert az országos jelmondat: "Az elköteleződés ünnepe - Vágyni arra, ami a miénk".)
Szóval komolyan eltűnődtem, hogy valóban a Házasság hetét hirdetik-e, vagy esetleg valami ultraliberális ellenrendezvényt, amelyen "független egzisztenciák egyenrangú kapcsolatáról" lesz szó.

Ellenpélda

2012-02-14T10:12:00.000+01:00

Lassan lezárul a nagycsaládos nagyképűségről való szavazás. Az igenek és nemek fej-fej mellett haladnak (kicsit több az igen), ami azt mutatja, hogy előttetek sem ismeretlen ez a jelenség. Nem gondolom, hogy az összes sokgyerekes beképzelt lenne, de tapasztalataim szerint, ha a kioktató modor nem is jellemző mindenkire, az esetenkénti, kissé fölényes megnyilvánulások kevés nagycsaládost kerülnek el. Ami azért érthető, hiszen egyrészt valóban több gyakorlatu(n)k van, másrészt ez valamiféle ellentartás az őket (minket) érő megaláztatásokkal, a néha különösen nyomasztó gondokkal szemben. (Ettől persze még nem túl szimpatikus.)
Hiba volt azonban általánosítanom a kérdés megfogalmazásakor.
A barátnőm, akivel annak idején szinte együtt neveltük a gyerekeinket, teljesen híján van az ilyesféle nüanszoknak. Sajnos, a napi találkozásokhoz már messze élünk egymástól, de a múlt hétvégén meglátogattam. Négy gyermekével nekem ő a példa a természetes, őszinte nagycsaládos szerénységre, a magamutogatás nélküli, feltétlen segítőkészségre, a nehézségekben való alázatos helytállásra.
(Nyugodtan dicsérhetem, nem olvas blogokat.)

Nyúlbundát szeretnék

2012-02-14T09:04:00.000+01:00

Tivadarért ne aggódjatok, jól bírja a teraszon.
A Családfő szerint ott nincs annyira hideg.
Igaz, amikor kiraktam éjszakára egy fazekat a ketrec mellé, reggelre megfagyott benne a leves.

Nemet mondani

2012-02-13T13:30:00.000+01:00

Kaptam egy kérdőívet, minden pontban igennel, vagy nemmel kell válaszolni.
Sajnos, egyetlen határozott nemet sem sikerült találnom.
Ez megmagyarázza, miért nem lett belőlem semmi.

Gyakran mondok igent, amikor legbelül nemet szeretnék mondani.
Jobban szeretem nem kimutatni azt, amit gondolok, vagy érzek, hogy a konfliktusokat elkerüljem.
Félek kritizálni, utasításokat adni és megmondani az embereknek, amit gondolok.
Nem merek visszautasítani feladatokat.
Ha bemegyek egy idegen helyre, úgy érzem, mindenki engem figyel.
Félénk vagyok és leblokkolok, ha nem érzem teljesen mások támogatását.
Néha mondják rólam, hogy túl csendes, gátlásos vagyok.
Általában feszült vagyok, ha ismeretlenekkel találkozom.
Nézeteltérés esetén a teljes kompromisszumkészség (önfeladás) sem áll távol tőlem.
Ha csak lehet, kerülöm mások tekintetét.
Nehezemre esik az ismerkedés, táncolás egy ismeretlen partnerrel.
Nem szeretek egyedül lenni a véleményemmel egy csoporton belül, ebben az esetben inkább hallgatok.
Félek közönség előtt beszélni, ilyenkor leblokkolok.

Eklektika

2012-02-12T17:41:00.001+01:00

A ded második születésnapját ~~edzőtáborban~~ egy fogadóban töltöttük.

Ehhez a helyhez hasonlót még sosem láttam. A falakon káprázatos változatosságban vadásztrófeák, kerámiák, festmények és sportrelikviák, tökéletesen beborítva több száz négyzetmétert. Békésen megfért egymás mellett például az Utolsó vacsora és a Rőzsehordó nő házilagos másolata, falusi csendéletek és egyiptomi ikonok, akvarellek kis olasz városkákról, alföldi pusztaságról és vadászjelenetekről, portrék, grafikák, gobelinek, őzláb fogasok, régi órák, cserépkancsók, fazekak, bögrék, tányérok, fa faragványok és konyhai eszközök, gipsz szobrocskák, térképek, futballklubok zászlói ezerszám, csapatfotók, dedikált mezek, őz- és szarvasagancsok, muflon csigák (szarvak), vaddisznóagyarok, állatbőrök, továbbá - különösen meglepő módon - egy kitömött mormota mögött, halászhálóban kagylók és tengeri csillagok.

Egy, kettő, három... SOK

2012-02-09T18:37:00.000+01:00

Miután ma cuckával erről beszélgettünk, azt gondoltam, az előző közvélemény-kutatás mérsékelt népszerűsége ellenére megkérdezlek benneteket: szerintetek is nagyképűek a nagycsaládosok?
Szavazógép balra fent.

Csak szólok

2012-02-09T11:59:00.002+01:00

Ha valakit érdekel, Julis karrierje tovább ível, már vezércikket is ír. Érthető, hogy ritkán van ideje blogolni.

A helyes válasz

2012-02-09T09:19:00.003+01:00

(Fotó a céges programról.)
Anyus: Ki az a nő ott melletted?
Apus: Van nő mellettem??

Eredmény

2012-02-08T17:40:00.000+01:00

Hivatalosan még van egy nap a közvélemény-kutatás végéig, de a szavazási hajlandóságotokat látva azt hiszem, nyugodtan eredményt hirdethetek.

A legérdekesebb tapasztalat, hogy - bár a felmérés a csöndes olvasókat célozta, vagyis azokat, akik sosem szólnak hozzá(m) - szavazatok jobbára az eddig is aktívaktól érkeztek. És ugyan tényleg nem látható a szavazók neve, de a kommentek alapján némelyiket azonosítottam.

Először is, az 1 db "utállak" az én voksom, amikor kipróbáltam, hogy működik-e. Az 1 db "félek, hogy beszólnak a blogbarátaid" saját bevallása szerint mickától származik, a 6 db "nem akarom, hogy bárki lássa, hogy olvaslak" közül egy, azt hiszem, cuckáé (remélem nem lesz belőle kellemetlensége, ha leírom...), a 8 db "nem jut eszembe semmi" közül kettő a zoliké, egy talán manóé (ebben nem vagyok biztos).

A megjegyzéseitekben sok elgondolkodtató észrevétel van, de így sem kerültem lényegesen közelebb ahhoz, hogy megtudjam: vajon aki nem kommentel, az miért nem teszi. Viszont úgy tűnik, aki nem szól hozzá, az nem is szavaz szívesen. Pedig azt terveztem, ezentúl gyakran rakok ki valamilyen közvélemény-kutatást, de ezek szerint egyszerűbb megkérdezni - amint arra motyi már rávilágított. Fel is teszem a kérdést: szeretnétek még szavazni? Vagy esetleg szavazzunk róla?...

Feltűnt valakinek, hogy

2012-02-08T16:18:00.000+01:00

délután negyed ötkor nem csak, hogy világos van, de süt a nap??!
:)

Még egy kártya mára, avagy mennyire nem vagyok szőke

2012-02-07T18:03:00.000+01:00

Ott hagytam abba, hogy letiltottam a bankkártyámat.
Nos, azóta megérkezett az új, pár napra rá pedig a PIN-kód.
Ma elmentem vásárolni.
Hohó, jutott eszembe, dehogy teszem a PIN-kódos kártyát a pénztárcámba a bankkártya mellé, hát nem vagyok én szőke!... Úgyhogy zsebre raktam, és igazán büszke voltam magamra.
Aztán a boltban rájöttem, hogy a bankkártya otthon maradt.
De legalább jó távol volt a PIN-kódtól.

Teve a hóban

2012-02-07T17:17:00.000+01:00

Tetszett, hogy Lustanyu nemrég leírta pozitív ügyintézési tapasztalatait, mert igenis nem csak a rosszat kell bemutatni. Bár azt általában szívesebben olvassa mindenki. De megfogadtam, hogy nem megyek el szó nélkül a működő dolgok mellett, ezért tessék, most egy hatalmas hurrá a Teve utcai OEP-nek.
Ahhoz képest, hogy másfél évig gyűjtöttem a lelkierőt, hogy a nagyfiamnak új taj-kártyát csináltassak az elveszített helyett, szűk tíz perc alatt végeztem, és ebben már benne volt a ded vetkőztetése-öltöztetése, meg a tollkeresés is. Finoman megróttam az ügyintéző hölgyet, amiért olyan gyorsan szólítják az embert, hogy nincs idő kitölteni a nyomtatványt. Aztán huss a pénztárhoz a háromezer forinttal, huss vissza, és máris kész a gyönyörű új taj-kártya (amit sosem adok többé a gyerek kezébe, mert nálunk ez ugyanolyan fogyóeszköz mint például a zokni).

Szép nagy parkoló is van az OEP mellett. És ott a MÁK. Na. Aki nem tudná, a gyest a MÁK-nál kell intézni. A múlt héten küldtem be a gyes-igénylést, ám mivel a nagyfiú taj-kártyája hiányzott, annak fénymásolatát nem csatolhattam. Gondoltam nem várom meg, amíg felszólítanak hiánypótlásra, beugrom és meglobogtatom nekik a vadiúj kártyát. Itt sem ücsörögtem tíz percnél többet (hip-hip), az ügyintéző hölgy pedig azonmód lefénymásolta az iratot. Aztán megkérdezte, mit is akarok ezzel. Elmondtam még egyszer. Úgy nézett rám, mint én szoktam a csivavákra. (Ami elég szánalmas jószág, picit röhejes is, de hát szegény nem tehet róla, azért még ő is kutya...) Pötyögött kicsit a számítógépen, igen-igen, itt a taj-szám, nem kell a kártya. De, mondom, az igénylőlapon fel van sorolva, hogy mit kell csatolni, és közte van a gyerekek taj-kártya másolata. Á, az nem olyan fontos. És én honnan tudjam, hogy nem olyan fontos, kérdeztem, ha oda van írva?? Az csak azoknál kell, akiknél a szám nincs benne a rendszerben.
Na jó. (Nem vitatkoztam tovább, ráadásul teljesen egyetértek, logikus, sőt, az egész rubrika-töltögetésnek nincs semmi értelme, hiszen az én taj-számom alapján a gyerekek összes adatát, betegségét, még gyógyszerfogyasztását is lehívhatják, szóval elég lenne egy ~~söralátét~~ egymondatos nyilatkozat arról, hogy igen, szeretnék gyest kapni, nevem, taj-számom, és kész.)
De ha jön egy levél a hiánypótlásról, durci leszek.

Anyus kocsit hajt

2012-02-07T07:46:00.000+01:00

Szerintem ez az egyik legszebb út az országban.

Lehet, hogy túl sokáig ültem reggel a gépnél?

2012-02-06T20:53:00.000+01:00

Bekerítve

Alkalmatlan tárgyon elkövetett igazoltatási kísérlet

2012-02-06T19:00:00.000+01:00

Nem vagyok egy bátor ember, amikor felvijjogott mögöttem a sziréna és kék fénnyel üldözőbe vett a rendőrautó, össze-vissza féltem magam.

Szóval a hosszúhétvégés logisztikai feladvány harmadik napjának tér-idő grafikonján próbáltam épp megközelítőleg egyenes vonalat rajzolni, s úgy éreztem, ebben határozottan gátol a Nagykörút szélső sávjában harminccal döcögő jármű. Amint elhúztam mellette, tudatosult bennem, hogy az állami rendvédelmi szervezet egyik gépkocsijáról van szó, és vélhetően a sárga lámpára való tekintettel mérsékelte a sebességét, de már nem akartam csikorogva lefékezni, áthajtottam hát a kereszteződésen. Ekkor következett az a rész, amikor mintha egy alacsony költségvetésű akciófilmbe keveredtem volna (ahol nem állítják le a városi forgalmat, ezért az autósüldözés lassú és rövid). A fiatal rendőr hamarosan szembesült tévedésével, vagyis, hogy az őket pimaszul megelőző fekete kocsiban nem valami beképzelt menedzser ül, hanem egy halálra rémült, idióta nő, négy gyerekkel. A fiúk is megszeppentek, talán azt hitték, a motorháztetőn végzem, bilincsben.
Reszkető kézzel, nagy nehezen sikerült előkotornom az irataimat... Aztán simán tovább engedtek. Én meg olyan ideges voltam, hogy indexelés nélkül indultam el.

Hó

2012-02-06T12:07:00.001+01:00

Na eddig bírtam, hogy ne írjak róla.
De most meg kell állapítanom, hogy remek dolog ez a havazás, még ilyenkor télen is. Témát ad.
Mert az ország egyik fele napok óta hisztizik miatta, az ország másik fele meg azért hisztizik, hogy miért kell ezen hisztizni.

Sajnos

2012-02-05T22:03:00.001+01:00

Nem ért egészen váratlanul, amikor ma este fél kilenckor derült ki, hogy a kajla még nem pótolta a két nap hiányzás miatt mulasztott tananyagot és leckéket.
És az sem, amikor háromnegyed kilenckor közölte, hogy készen van.
És az sem, hogy látványosan vérig sértődött, amiért nem hiszek neki.

Reklám

2012-02-04T18:43:00.002+01:00

Egyszer épp a Moszkva téren (igen, akkor még így hívták) rohantam valamerre, amikor elkapott egy hölgy, ugyan áruljam már el neki, mitől ilyen fényes a hajam. A WU2-től, mondtam. Nyilván azt hitte, viccelek.
Pedig - apróbb félrelépésektől eltekintve - gyerekkorom óta hűséges vagyok hozzá. Még emlékszem azokra a régmúlt időkre, amikor ezt használták kocsimosástól kezdve cipőtisztításon át kutyafürdetésig szinte mindenre.
Ez az én nosztalgia-márkám. És mi a tiétek?

A csöndben olvasókhoz

2012-02-03T12:53:00.001+01:00

Kiraktam egy kis közvélemény-kutatást ide bal oldalra. Tessék kérem komolyan venni, tényleg kíváncsi vagyok az eredményre!
(Aggodalomra semmi ok, én sem látom, hogy ki az aki szavaz!)

Hány kiló vagy?

2012-02-02T18:51:00.000+01:00

Döbbenetes, hogy a statisztika szerint mennyire érdekelt Benneteket a testsúlyom. Nem gondoltam, hogy ez ilyen lényeges információ, de ha igen, szívesen teret adok egy erre épülő ismerkedésnek.

Szóval: hány kiló vagy?

Főzzünk együtt!

2012-02-02T15:19:00.002+01:00

S.O.S. Ti hogyan rétegeznétek?

Hagyma, krumpli, tarja, gomba.
Hagyma, gomba, tarja, krumpli.
Hagyma, krumpli, gomba, tarja.
Hagyma, gomba, krumpli, tarja.
Hagyma, tarja, gomba, krumpli.

Morzsa

2012-02-02T13:15:00.000+01:00

Hétvégén a nagylányom lovacskásat játszott a deddel, többek közt képzeletbeli répákkal is etetgette. Tegnap büszkén figyeltem, ahogy a ded az ölemben ülve látszólag a zsebemből kiszedett ennivalót rágcsálta, nahát, milyen szépen megtanulta, hogyan használja a fantáziáját... Aztán észrevettem, hogy valódi zsebpiszkot eszik.

Megromlott a joghurtom

2012-02-01T17:24:00.000+01:00

Főzés közben ma eszembe jutott a legzseniálisabb kereskedő, akivel valaha találkoztam.
Egy újlipótvárosi éjjelnappaliban történt, sok évvel ezelőtt. Tejfölért mentünk be. Az sajnos elfogyott, mondta az eladó/tulaj, de van lejárt szavatosságú joghurt, ami pont olyan.
És megvettük. TEJFÖL-ÁRBAN...

46...47...

2012-02-01T15:40:00.000+01:00

Öt terhesség nem volt elég ahhoz, hogy elhízzak.
A ded miatt lesz az egész. Mert egyedül nem eszik, csak társaságban. Ami napközben én vagyok.

Az igazán láthatatlan

2012-02-01T10:32:00.000+01:00

"Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

A két láthatatlan ajándékról már írtam. Akkor még nem tudtam, hogy a harmadik valóban és végleg láthatatlan marad. Arról az óráról van szó, amit karácsonyra rendeltem meg a Családfőnek.
Először is ugye nem érkezett meg időben.
Azután a számlapja össze volt karcolva.
Újra legyártották, az eredmény egy homályos fotó, körben ragasztócsíkkal.
A harmadik változaton sem lett sokkal szebb a kép, de azt már nem volt pofám visszaküldeni.
Itthon ijedten néztem a sok apró alkatrészt. Fogaskerekeket ugyan nem kellett egymáshoz illeszteni, de külön volt az üveg számlap, az óramű, a mutatók, anyacsavar, védőgyűrűk, valamint egy tűszerű tengely, amely az egészet hivatott volt egyben tartani. Az útmutató alapján igyekeztem dolgozni, a mütyüröket sorban felraktam a tengelyre és az üveg számlapra. Az utolsó mozzanat a másodpercmutató felpattintása volt. Ekkor a tű, amelyre elöl felpattintottam a mutatót, hátul kiszúrta a műanyag óraműházat. Még mindig nem adtam fel, beleraktam az elemet. Ez sem volt könnyű, mert az elem helye egy-két milliméterrel kisebb volt, mint a ceruzaelem. Őszintén csodálkoztam, hogy ezek után az óra elindult. Szerintem már ez is óriási teljesítmény volt a részéről. Fél nap alatt húsz percet késett, majd örökre megállt.
Azt azért nem mondanám, hogy mindeközben remekül szórakoztam.

Szeppuku 2.

2012-01-31T15:35:00.000+01:00

Az ügy újabb tragikomikus fejezete: csaknem két hét után ismét válaszoltak. Sajnálattal közölték, hogy nem tudnak beazonosítani, ezért ne várjak információt vagy érdemi segítséget. És igen, megint egy újabb munkatárs írta a levelet.
A kegyelemdöfés pedig a zárómondat: "Bízunk benne, hogy válaszunkat megértéssel fogadja, és, hogy a jövőben is bizalommal fordul ügyfélszolgálatunkhoz!"

És ez még csak a kezdet

2012-01-30T23:17:00.000+01:00

Megmostam a nagylányom haját. Aztán elgondolkodtam valamin, és kérdeztem a gyereket, hol tartok, bekentem-e már hajbalzsammal? Elszörnyedve nézett rám: "Anya, te ENNYIRE öreg vagy??"

Tizenkettes karika

2012-01-30T13:39:00.000+01:00

Tudjuk, hogy bizonyos filmek fokozhatják a gyerekek agresszivitását. Erre figyelmeztetik a szülőket. De arra nem, milyen hatással lehet a szülőkre a tizenkét évesek filmnézése. A hétvégén négy tizenkét éves fiú tévézett velem egy légtérben. Azon szerencsések számára, akiknek még nem volt ilyesmiben része:

A filmből egyetlen mondatot sem lehet hallani végig, mert ez a korosztály folyamatosan beszél. Szinkronban.
Legtöbbször arról, hogy mi fog történni a következő öt percben.
Képesek ezen vitatkozni akkor is, ha egyikük már látta a filmet.
A másik téma a technikai megoldások fikázása. Minden sz.r, ilyen nincs, ha van akkor sem így, túl gyors, túl lassú, látszik, hogy csak trükk, ők másképp csinálták volna stb.
Ennél csak az röhejesebb, ha valamilyen érzelem jelenik meg a vásznon. Mondjuk szerelem.

Jó, hogy nem érdekelt a film, de másfél óra múltán így is éreztem, hogy határozottan fokozódik bennem az agresszivitás.

(Később az egyik fiú rájött, hogy ha csúsztatja a kezét az akvárium üvegén, a halak követik a mozgást. Jé - mondta - érintőképernyő!)

Motymotynak és szittyazolinak ajánlva

2012-01-29T14:04:00.000+01:00

Tegnap tepsihátán sütöttem pizzát.

Most következik a dolog anti-gasztroblogger része: azért úgy, mert pizzasütőm nincs, a nagy, lapos tepsim pedig két hónapja a teraszon van, mert annyira ráégett valami, hogy eddig nem volt lelkierőm levakarni róla.

És nyilván gyakran készítek gyúrt tésztát, mert legalább öt percig kerestem a sodrófámat.

Betegszoba teszt

2012-01-28T11:12:00.002+01:00

Nagyfiam azt mondta menjek érte, az iskola kéri, hogy a szülők vigyék haza akit lehet, mert a betegszobán már nincsen hely.

Lehet tippelni, mi volt a valóság:

a. Borzalmas látvány fogadott, még a folyosón is ágyak, rajtuk jajgató betegekkel.
b. A nővérek hálálkodva szorongatták a kezem, nagyon féltek, hogy jön egy ÁNTSZ ellenőrzés, és bezárják a kollégiumot amiért minden betegágyon három gyerek fekszik.
c. A fiam egyedül volt a betegszobán.

Logisztika

2012-01-27T15:51:00.000+01:00

Biztosan sokan ismeritek a csónakos fejtörőket. Például a papok és ördögöket, vagy a kecske, farkas, káposztát.
Hasonló feladvány közepén vagyok.
Mert van ugye az öt saját gyerek. Ehhez most jön három vendég fiú, jelöljük őket A, B és C-nek.
A érkezett csütörtök délután, haza kell mennie vasárnap 11 órára.
B érkezett csütörtök este, haza kellett mennie péntek délután 3 órára.
C érkezik szombat délután, és úgy tudom egy napig marad.
A nagylányomért ma délután megyünk. A nagyfiamat este hozom haza a kollégiumból, mert megbetegedett. A kajlának ma fél ötkor indul a vonata, és vasárnap délután jön haza az edzőtáborból. A legkisebb fiamnak valamikor el kellene jutnia az uszodába.
A cél az, hogy lehetőleg senki ne utazzon egyedül, de mindenki érjen oda időben a megfelelő helyre.
(Az ágyak kiosztása a következő hasonló feladat.)

Szőke a hangom?

2012-01-25T20:25:00.000+01:00

Nem találom a bankkártyámat.
Amikor letiltottam, megkérdezték, hogy a PIN-kóddal együtt vesztettem-e el.

Még pár kép, avagy lusta vagyok bejegyzést írni

2012-01-25T12:25:00.000+01:00

Ennyit lát az ember éjszaka, autópályán, a babaülés mellől

(Megjegyzem a több mint ezer kilométeres út alatt négyszer szorított le minket kocsi türelmetlenül villogva a belső sávból, a négyből három BMW volt... De persze a felmérés nem reprezentatív.)

Hotel kintről

Szoba bentről kifelé

Másnap esett

Bizalom

2012-01-25T11:42:00.001+01:00

"Tisztelt Vásárlóink! Kérjük Önöket, hogy a környezetünk megóvása érdekében takarékoskodjanak a papírhasználattal. Köszönjük"

NEM volt papír kirakva.

Nasi

2012-01-23T00:04:00.000+01:00

Elutazom két napra, de hagyok itt nektek egy kis olvasnivalót. Micka régi blogjában bukkantam rá ismét Ágai Ágnesre.

A linken sok jó verset találtok, egy régi kedvencemet azért bemásolom ide.

Kimerevített pillanatkép

Fekszünk és egymásra simulunk.
Így. Ne mozdulj!
Semmi sem kíván magyarázatot.
Két egybevágó test,
kivágott síkidom,
geometriai alakzat.
Közötte a bőrön át
beszivárgó végtelenség.
Vagy és vagyok.
Teljesen és töményen.
Halmazállapot nélkül.
Mellkasod a mellemen.
Szíved a mellkasomban.
Nem történik semmi.
Minden most történik.
A nagymutató a kismutatóhoz ér.
Percekre bontott örökkévalóság.
Mozdulnak a tárgyak.
Rezeg a tér.
Te ne mozdulj!
Fölöttünk száguld az idő.
Mi fekszünk és egymásra simulunk.

Vírusmentes teória

2012-01-21T08:53:00.000+01:00

Anyukám szerint a reggeli szellőztetéstől fáztam meg.
Sőt, szerinte mindig a reggeli szellőztetéstől szoktam megfázni.

Vizuális környezetszennyezés

2012-01-20T17:07:00.000+01:00

Igen, tudom, nagyon szomorú, hogy elmúltak az Ünnepek, de azért a szembeszomszéd leszedhetné már a hupilila díszkivilágítást az erkélyéről, mert minden este beleég a retinámba.

Hogyan buktam kétszáz forintot az Ikeában

2012-01-18T18:51:00.025+01:00

Világos, hogy annál sokkal többet buktam, mert megint vettem pár lófaszkát, de csak a kétszáz forint fáj. Az sem nagyon. Viszont egy többlépcsős cselekvéssor következtében buktam el, amelyből kiderül, hogy kitől örökölte kajla fiam a kajlaságát.
(Aki már mocskosul unja az ikeás történeteket, az hagyja ki, a többiektől is elnézést kérek, de nem olyan mozgalmas az életem, hogy amikor végre eljutok valahová, ne írjak róla...)
Szóval az Örs vezér téri áruházba mentem, mert nincs messze a munkahelyemtől - igen, nekem még van az is, és visszavárnak, és tök jó olykor benézni hozzájuk. Mázlista vagyok. Komolyan.
Nem kedvelem ennek a parkolóját, mert nyomasztóan sötét és fizetős mélygarázs. (Vagyis az első óra ingyen van, aztán megkezdett óránként kétszáz forint, kivéve, ha tízezer forint fölött vásárol az ember.)

Először megtettem három (!) kört egy közeli lakótelepen - ott szoktunk néha megállni, mert előfordul, hogy a mélygarázsban már nincs hely. De nem találtam szabad parkolót, ezért maradt az ikeás garázs. A cédulán jól megnéztem, mikor jár le az egy óra.
Még húsz percem volt, amikor beálltam a sorba a pénztárnál. Csakhogy előttem valaki vett egy komplett hálószobát... Végre én következtem. Nem tűnt fel, hogy viszonylag alacsony az összeg, ám amint bepakoltam a cuccokat a táskába, egy dolog hiányzott. Körülnéztem, ott lapult a bevásárlókocsi alján. Nem vagyok sem szent, sem milliárdos, bevallom átfutott az agyamon, hogy ezt akkor most törzsvásárlónak járó ajándéknak tekintem. Esküszöm, csak három másodperc volt. Aztán visszamentem a pénztárhoz. Valahogy dicséretet, köszönetet vártam amiért ilyen marha tisztességesen viselkedem, ehelyett a srác szigorúan közölte, nagy szerencsém van, hogy a biztonsági őr nem kapott el. Szívesen, mondtam. A lényeg, hogy ismét értékes perceket veszítettem.
Kifelé menet megláttam a facsartnarancslé-automatát és rájöttem, hogy szomjas vagyok. Kotorásztam a pénztárcámban, de nem bírtam összeszedni elegendő aprót. Újabb drága idő.
Egy darabig gondolkodtam, melyik parkolóautomatát válasszam a négy közül, aztán hosszan bámultam amit kiírt - 2 azaz KETTŐ perccel léptem túl az egy órát! Valahogy összekapartam kétszáz forintnyi aprót és dühösen beszórtam a pénznyelőbe. Bezzeg, ha nem töprengek rajta, hogy melyik a legszebb parkolóautomata, ha nem bénázok a narancslé miatt, ha nem kétszer fizetek a pénztárnál... Basszus, hiszen a két blokk ÖSSZESEN több, mint tízezer!!!...

Na így buktam el (duplán) az ingyenes parkolást.

Legközelebb inkább megyek még néhány kört a lakótelepen.

Az egyszerűség kedvéért nevezzük mondjuk T-Mobile-nak

2012-01-18T08:36:00.008+01:00

Tisztelt Szolgáltató!
Megszoktam már, hogy az ügyintézés agyapasztó, idegölő és gyomorforgató elfoglaltság, ám Önök képesek sokszorosan alulmúlni a másutt tapasztalható, békasegge színvonalat is, ennyi inkompetens barmot még nem láttam egy rakáson.

Az Önök üzletpolitikájában nyilvánvalóan fontos pont a panaszos ügyfél lerázása. Erre azt a módszert alkalmazzák, hogy az ember lehetőleg ne kerüljön kétszer egymás után ugyanahhoz a munkatárshoz, így aztán újra és újra el kell magyaráznia a problémáját és megadnia az adatait, de mindig kap még egy kérdést és ez így megy a végtelenségig.
Most néztem utána, november 13. óta levelezek Önökkel, egymást követő ügyintézőiknek eddig türelmesen elismételve a két tőmondatban összefoglalható igényemet egy mobiltelefon-tartozékkal kapcsolatban. Tegnapi válaszuk szeppuku-közeli állapotba sodort, mert arra világított rá, hogy az újabb köcsög, akinek kiszignálták az ügyet, arra sem vette a fáradságot, hogy legutóbbi levelemet elolvassa, nemhogy utánanézzen az előzményeknek, az meg pláne nem jutott eszébe, hogy valamilyen megoldást keressen.
Tisztelt Szolgáltató! Az eddigi problémám mellé újabb felvetésem lenne. Nyári munkát keresek a gyerekeimnek, és arra gondoltam, remekül el tudnák látni Önöknél az ügyfélszolgálati teendőket, ugyanis az alapvető elvárásoknak megfelelnek: nagyon lusták, és soha semmiért nem vállalnak felelősséget. Talán hátrány lehet, hogy valamennyire ismerik a telefonokat és képesek korábbi e-maileket megtalálni a postafiókban. Négy gyerekről lenne szó, az ötödiket, a kétévest még nem ajánlom, de csak azért, mert nem tud sokáig egy helyben ülni.
Üdvözlettel:

Egy nem átlagos hétköznap

2012-01-17T20:23:00.003+01:00

Tényleg nagyon kedves volt a Családfőtől, hogy elutazása előtt lemosatta-kitakaríttatta a kocsit, hogy ragyogó tiszta, csillogó-villogó járművel mehessek barátnőt látogatni, csak sajnos a forgalmit felejtette el itthon hagyni, ezért már eleve rettenetesen izgultam, hát még amikor reggel megláttam, hogy szakad a hó. A tervezett programra alkalmasabb napot nemigen találhattam volna...

Az első két kilométert kábé húsz perc alatt tettem meg, mert egy baleset miatt rendőrök irányították a forgalmat és szakaszosan engedték át az autókat. Pont előttem intett megálljt a közeg, én meg úgy éreztem, nagy vörös betűkkel a szélvédőre van írva, hogy NINCS NÁLAM A FORGALMI...

Ahogy rátértem a kis hegyi útra, még araszolt előttem pár kocsi, aztán egy kereszteződés után már szinte érintetlen volt a hófelület. Egyetlen autó jött szembe. Ebből két dologra következtettem.

Járható.
A környékbeliek tudják, hogy ilyenkor nem szabad erre menni.

Elég makacs vagyok. És azt hiszem, kivételesen jól választottam meg a sebességet. Úgyhogy most nagyon büszke lehetek magamra. (Na és indulás előtt a külső visszapillantókról is lesepertem a havat... De csak kabalából.)

A gida tüneményes. Meg a gazdái is.

Ha már úgyis arrafelé jártam, beugrottam a kollégiumba a nagyfiú szennyeséért. Ám a nagyfiú szennyese természetesen nem volt ott ahol megbeszéltük. A nagyfiú sem volt ott. Mindegy, legalább kipróbálhattam a másik hegyi utat. Azon nem volt hó. Csak köd.

Igazán izgalmas és szerencsés napom volt.

Fapados utazás

2012-01-16T07:20:00.004+01:00

A világ körüli utazásból csak két helyszín maradt meg. Szerencsére.
Olcsó élelmiszerboltot keresve mentünk ahhoz a chicagói toronyházhoz. Félek a liftekben, főleg a páternoszterben, de a többiben is, ha lehet inkább felgyalogolok, ám itt nem lehetett. Régebbi toronyház volt és ócska lift, ehhez képest iszonyatos sebességgel haladt. Két oldalt nyitott, miért is ne, és végig úgy éreztem, a ded ki fog repülni a kezemből. Aztán még át is kellett szállni, egy még vacakabb és még szűkebb liftbe. Remegő lábakkal léptem ki a legfelső emeleten. A bolt a legeslegsilányabb hazai pincediszkontokat idézte, kicsi volt, sötét, mosóporszagú, teszkógazdaságos kajákkal és leárazott könyvekkel. Nem vettem semmit, csak nézegettem a könyveket és rettegtem a visszaúttól. Amire hála Istennek nem emlékszem.
A másik álomfoszlány Skócia. Vagy Írország. (?) Gyönyörű volt. Csupa zöld. Egy folyóhoz értünk. Mondták, hogy hamarosan jön a komp, de elég drága. Erre a Családfő kijelentette, hogy akkor inkább átúszunk. Bokáig belegázoltam a vízbe, jéghideg volt. A folyó pedig széles. Na én ebben ugyan nem fogok úszni! De azért elkezdtem edzeni a sekély részen. Ruhában... Még jó, hogy hatkor ébreszteni kellett a gyerekeket.

Szembeszél

2012-01-15T23:43:00.000+01:00

Bizonyos szélerősségnél lehetséges EGY HELYBEN rollerezni.
Ilyenkor válasszunk más közlekedési eszközt, ha boltba megyünk.

Evolúció

2012-01-15T08:40:00.003+01:00

A ded mostanában előszeretettel tologatja brümmögve a kisautókat. Emlékszem, a nagyobbik lányomnak is volt ilyen korszaka.
Nyilván át kell esnie bizonyos fejlődési szakaszokon, hogy végül nővé váljon. Egy korai periódusban például fiú...

Magnézium

2012-01-13T17:42:00.002+01:00

Ha gyártanak szert a nők számára, hogy azokon a napokon "ne reagálják túl" a dolgokat, akkor a pasiknak miért nem árulnak valamit, hogy az átlagos napokon NE REAGÁLJÁK ALUL a dolgokat?

Tegnap nem történt semmi érdekes

2012-01-13T08:52:00.001+01:00

Csak a vérnyomásom emelkedett 70-ről 90-re Clintonné libaszakértője miatt.
De olvastam egy vicces történetet. Is.

Higiénia

2012-01-11T17:32:00.004+01:00

Rendet csináltam a kajla szobájában. Hiba volt. Megtaláltam például a fogkeféjét, amit két hete (!!!) hozott haza a cserkészportyáról.
- Miért van ez még mindig itt?
- Mert lusta voltam kivinni a fürdőbe.
- És azóta nem mosol fogat???
- De. Az ujjammal.

Tea

2012-01-11T07:50:00.000+01:00

- Igyunk egy kis Amontilladót?
- Ööö... én most inkább nem kérek.
- ... Beleraktad TEÁBA, mi??
- De mindig csak pár cseppet... olyan finom volt tőle...
- MAGÁBAN is elég finom... - nézegeti a Családfő bánatosan a gyűszűnyi sherryt a pohár alján. - Annak azért örülök, hogy nem öntötted fel vízzel.
- Hát, pedig gondoltam rá...

Még egy kis víz

2012-01-10T14:07:00.001+01:00

Amíg mi a termálban áztattuk magunkat, jött a Szolgáltató a vízórát leolvasni. Először hétvégén, amikor senki nem volt itthon, aztán hétfő délután. Szerencsére a kajla már hazaért a suliból, mert különben biztosan kezdődött volna a cirkusz, amiért nem tettük lehetővé az évi rendes leolvasást. De a Szolgáltatónak semmi sem jó, alaposan kioktatta a kajlát, hogy máskor ne nyisson ajtót idegennek amikor nincsenek itthon a szülei...

Wellness teszt

2012-01-10T08:41:00.008+01:00

Mire NINCS szükség egy romantikus wellness hétvégéhez?

harmadfokú náthára
másodfokú herpeszre
gyerekre

(Harmadfokú nátha: ötpercenkénti orrfújás, légzés kizárólag szájon át, szag- és ízérzékelés teljes hiánya, tbc-s köhögés.
Másodfokú herpesz: már hiába kenegeted, teljesen kifejlődött, hólyagos, sebesedő, viszket és fáj, a fél ajkat elborítja.)

Azért a GPS tudhat valamit...

2012-01-10T08:29:00.002+01:00

...mert a budaörsi ikea előtt mindig szól, hogy "VESZÉLYES HELY".

Változó idők

2012-01-06T09:21:00.012+01:00

Arra eszméltem, hogy egy mobiltelefonnal világítanak az arcomba. Ez hajnali hatkor volt, ami nem annyira szörnyűséges időpont, csakhogy előtte nagyjából másfél óránként keltem a ded miatt, aki betaknyosodott, és emiatt nem aludt olyan "jól", mint máskor, amikor "csak" háromóránként ébred.
Az arcomba világító mobil másik oldalán a kajla állt, akinek végül mégsem haraptam le a fejét, mert este tényleg elfelejtettem pénzt kirakni bkv-bérletre.
Mielőtt visszaaludtam volna (újabb fél órára) azon tűnődtem, hogyan változnak azok a dolgok, amelyek felzavarják az embert. Amíg nincs gyerek, előfordul, hogy addig alszunk, amíg ki nem pihenjük magunkat. Azután ébredhetünk sírásra, üvöltözésre, csatazajra, zenélő játékok hangjára, puffanásra és csörömpölésre, kelthetnek azzal a hírrel, hogy éhesek, vagy hogy hánytak, hogy a másik valamit összetört, tönkretett, elvett tőlük stb. stb. stb... Aztán egyszer csak az arcunkba világítanak egy mobiltelefonnal.

(Apropó változás: egyelőre ez marad a dizájn, tegnap megkérdeztem a Családfőt, szerinte remek, illik a bloghoz, bár "nem elég bunkó".)

A jó hír: Tivadar tényleg fiú. Vagyis baknyúl

2012-01-05T21:24:00.001+01:00

TÖRPEnyúl?? EZ???

Egyke

2012-01-05T13:21:00.000+01:00

Száz négyzetméteren bárhol játszhatna (mínusz a kamra meg a gardrób). De neeem, a dednek mindig pont azon az EGY négyzetméteren kell lenni, ami mellettem van. Akármit csinálok éppen.
Szül az ember öt gyereket, aztán végül visszajut az egyke-problémához.

Ööö...

2012-01-05T09:12:00.000+01:00

Ki keres prostit itt, nálam???

Vén csontok

2012-01-04T17:22:00.007+01:00

Most jött el az ideje, hogy megmagyarázzam a csontvázakat. (Bár gondolom nagyjából eddig is értettétek.)
Több dolgot szimbolizálnak egyszerre.
Talán a legkézenfekvőbb az öregedés. Milyen groteszk azt játszani, hogy negyvenévesen, tiszta lappal elölről lehet kezdeni az életet.
Aztán van egy derűsebb olvasata. Hinni a jövőben, bármeddig tartson...
A lócsontváz avatar pedig megmutatja, mennyi marad a gyermekkori álmokból (és elvekből). Ami elég szomorú, de némi öniróniával akár röhögni is lehet rajta.

A medve bőre

2012-01-04T15:57:00.000+01:00

Mióta motymoty szólt, hogy nem jött át az összes komment, már nem olyan nagy az arcom, de azért egy picit még mindig büszkébb vagyok, mint amennyire ügyes.
Szóval a 3100 (!köszi!!!) blog.hu-s hozzászólásból az 1200 áthozott nem annyira rossz arány, és persze az anyusblogban továbbra is megvan az összes. De azért sajnálom a lemaradt megjegyzéseiteket.
A tanulság, hogy utólag sem szabad inni a medve bőrére.